Az első Kepler-konferenciáról jelentjük

671

Langyos hajnali szél fújdogál a San Francisco-i öböl partján. A hajnalodó ég acélkéken feszül a szabadtéri múzeumban pihenő kiszolgált vadászgépek fölött, az Egyes Hangár monumentális vasszerkezetén már megcsillan a kelő Nap fénye. December 5-9. között itt, a küldetés tervezésének és irányításának legfontosabb helyszínén, a NASA Ames Kutatóközpontjában tartják a Kepler-űrtávcsőnek szentelt első tudományos konferenciát.

A NASA P-3 földtudományi kutatórepülő. A háttérben az Egyes Hangár vasszerkezete a kelő Nap fényében.

Reggeli után az előadóterembe érve már népes nyüzsgés fogad: több mint 300 résztvevő keresi a helyét, lapozgatja a prospektusokat. A végső programban 110, válogatott izgalmakat ígérő előadás szerepel! (Köztük egy tudósítónk előadásában – a szerk. megj.) Pontban fél 9-kor pódiumra lép Pete Worden, az Ames Center igazgatója, és biztató hírrel nyitja meg a konferenciát, kifejezve teljes bizonyosságát abban, hogy tavasszal meghosszabbítják a Kepler küldetést, majd Matt Holman mond köszönetet a szervezőknek (SOC, LOC) név szerint.

Gyülekeznek a résztvevők!

Az első négy előadás a program legfontosabbnak ígérkező része. Greg Laughlin az exobolygókutatás történetéről ad átfogó történeti összegzést, a New York Times 1969-es, a Barnard-csillag feltételezett (később kiderült: nem létező) bolygójáról szóló vezércikkétől a forró Neptunuszok 2008-as felfedezéséig és a Kepler üzemelésének indulásáig. Előadásának visszatérő és látványos eleme az 55 Cancri sok évtizedes radiálissebesség-mérése, némely történelemkönyvek idő-egyeneséhez hasonlóan kis képek beillesztésével jelölve az exobolygókutatás mérföldköveit. A hangulatot Claire Moutou előadása izzította tovább, aki számos, bejelentés előtt álló COROT-exobolygót villantott fel a kivetítőkön.

Bill Borucki előadása.

Bill Borucki, a program atyja lép színpadra, hosszan dübörgő taps köszönti. Bill 1984-ben közölte az exobolygók tranzit fotometriájának elvi vázlatát, és azóta egy ezt megvalósító űrbéli küldetésen dolgozik. A Kepler pályázatát négyszer dobta vissza a NASA (’92: nincs pénz; ’94: túl drága; ’96: nem lehet automatikus tömeges fotometriát csinálni; ’98: nem lehet a szonda keringéséből származó zajt a szükséges szint alatt tartani), míg 2000-ben kapott a Kepler zöld utat, az első tranzitos exobolygó fölfedezését követően. Előadásában bejelentett 35 új szuper-földet a lakhatósági zónában, és a Kepler-22b bolygót, az első lakható szuper-földet egy Nap típusú csillag körül. Előadása végén a hallgatóság kifejezte nagyrabecsülését, ("Bill, nélküled ma egyikőnk sem ülne ebben a teremben"), és ismét hosszú taps következett. Bill szakmai pályafutásának talán legszebb pillanatait élhettük át – egy ilyen sikeres küldetésnél nagyobb siker már csak a Nobel-díj lehet.

Natalie Batalha a projekttel kapcsolatos algoritmusok átfogó fejlesztését mutatta be. A jövőben a Kepler képek pixel-szintű fotometriájával 0,2 ívmásodperc szeparációig ki lehet zárni a blendeket, így dinamikai megerősítésre tulajdonképpen nem is lesz szükség, a pixel adatok fogják konfirmálni a Kepler-fénygörbéket. Első alkalmazásként bejelentett közel 1100 új exobolygó-jelöltet, amelyek több mint 99%-a valóban bolygó (ezek között van a kb. 30 új lakható szuperföld is). A katalógussal december 3-án hajnali 4 órára lett kész… Ezek után "kőbe véste" a lakhatóság új definícióját: egy bolygó a lakhatósági zónában kering, ha a pályáján keringő végtelenül jó hővezetésű, abszolút fekete test egyensúlyi hőmérséklete 185-303 K között van (ez a definíció figyelembe veszi egy esetleges kiterjedt – a földinél nagyobb – légkör üvegházhatását is).

A további előadások is közel hasonló izgalmakat tartogattak, fölvázolva a Kepler meghosszabbításában rejlő tudományos potenciált. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb üzenet a következő: a Kepler küldetését úgy tervezték, hogy az üzemidő alatt legalább egy lakható Földet fölfedezzen. Azonban a csillagok fényváltozásának modelljét a Napból vették (amely, mint elhangzott, túl nyugodt, nem eléggé Nap-típusú csillag…), és így a csillagokból eredő zajt alulbecsülték egy kettes faktorral. Mivel tehát a valódi csillagok zajosabbak, a Föld-analóg bolygó detektálásához 7 tranzit, azaz 7-8 év megfigyelés szükséges. A délutáni előadások többségében a bolygók keletkezéséről szóltak, többször a migráló bolygókeletkezés paradigmáját támadva alternatív modellekkel. Estefelé Geoff Marcy jelentette be az exobolygók új osztályát, a közepes sűrűségű szuper-Földeket, amelyek 2-3 Föld-átmérőjű óceánbolygók lehetnek. A Kepler bolygójelöltek között már kb. 15 ilyen égitestet találhatunk.

"Biztos vagyok benne, hogy a küldetést meghosszabbítják" – Pete Worden

Összességében elmondható, hogy a konferencia nagyon erősen indult, válogatott, rendkívül lendületes és látványos előadások követik egymást. Szándékoltan nagy médianyilvánosság mellett zajlanak az események, az előadásokat bárki megtekintheti itt: http://connect.arc.nasa.gov/kepler

Ajánlott hírünk: Megvan az első lakható bolygó egy Naphoz hasonló csillag körül!

Hozzászólás

hozzászólás