A 2013-as év csillagászattal kapcsolatos szép és érdekes felvételeiből válogatott képcsokorral kívánunk a csillagaszat.hu minden olvasójának békés, boldog karácsonyt és derült éjszakákban gazdag új esztendőt!
A csillagászat iránt érdeklődők már év elején ISON-lázban égtek. Ebbe az eufóriába robbant bele Cseljabinszk felett egy tíz méternél alig valamivel nagyobb átmérőjű kozmikus szikladarab, elég nagy anyagi kárt okozva. Ma már tudjuk, hogy nem csak a szó szoros, de átvitt értelmében is ez volt a nagyobb durranás.
[Marat Ahmetvaleev]
A cseljabinszkihoz hasonló, de annál nagyobb, a Földet potenciálisan veszélyeztető sziklák nagy számban keringenek a Nap körül. A kép több mint ezer, 140 méternél nagyobb aszteroida pályáját mutatja, melyek közül mindegyik 7,5 millió km-nél közelebb kerülhet bolygónkhoz.
[NASA, JPL-Caltech]
A C/2011 L4 (PANSTARRS) üstökös az év első részében kiterjedt porcsóvája miatt a Naprendszer legnagyobb égitestje volt, ezen kép alapján pedig még azt is gondolhatnánk, hogy akkora mint az Androméda galaxis. Természetesen ez csak látszólagos, a PANSTARRS a hatalmas csillagvárosnál mintegy hetven milliárdszor kisebb volt.
[Pavel Smilyk]
A PANSTARRS üstökös hosszú expozíciójú, az üstököst követő felvételén markánsan kirajzolódik a porcsóva kagylóhéjak bordázatára hasonlító szerkezete.
[Lorenzo Comolli]
Egy másik tengeri állatra, szivacsra emlékeztet a Szaturnusz 250 km átmérőjű Hyperion nevű holdjának kráterekkel sűrűn szabdalt felszíne, melyről a Cassini űrszonda készített lenyűgöző felvételeket.
[Cassini Imaging Team, SSI, JPL, ESA, NASA]
A kép nem egy gyűrűs napfogyatkozást mutat, hanem a Szaturnusz Titán nevű holdját. A nagy, sötét korong maga a hold, a fényes gyűrű pedig a légköre, amit a benne szóródó napfény miatt láthatunk. Az előtérben a gyűrűrendszer egy része figyelhető meg majdnem éléről, míg a Titántól jobbra lefele, az atmoszféra fényes háttere előtt az Enceladus hold tűnik fel.
[Cassini Imaging Team, SSI, JPL, ESA, NASA]
Két Galilei-hold, a szürke Ganymedes és a kénsárga Io vet árnyékot a Jupiter felszínére.
[Damian Peach]
A 2013. április 25-i részleges holdfogyatkozás fázisai a tihanyi félsziget, illetve a Balaton felett Ladányi Tamás felvételén.
[Ladányi Tamás]
Gyönyörű mellékholdak (holdkutyák) az első negyedben levő Hold körül Alaszka hegycsúcsai felett. A 22 fok távolságban kialakuló gyűrűt és fényes részeit a levegőben lévő jégkristályok lapjain megtörő fény okozza. Hasonló jelenség (napkutyák) megfigyelhető a Nap körül is
[Sebastian Saarloos]
Nevet kapott a Pluto 2011-ben és 2012-ben felfedezett két új holdja. A Styx és Kerberos holdakkal együtt a törpebolygónak immár öt kísérője ismert.
[Mark Showalter (SETI Institute)]
Majdnem biztos, hogy mindenki ismeri a Szűz csillagképben megfigyelhető Sombrero galaxist. Az óriás elliptikus csillagváros onnan kapta nevét, hogy az egyenlítője mentén végighúzódó porsáv miatt hasonlít a jellegzetes mexikói kalapra. Kevésbé ismert, de szintén szép a Pegazus csillagképben megfigyelhető „kistestvére”, a Kis Sombrero galaxis (NGC 7814).
[Ken Crawford (Rancho Del Sol Obs.)]
A kalapnál kicsit keményebb és harciasabb fejfedő a sisak. A 30 fényév átmérőjű intersztelláris buborékon, Thor sisakján (NGC 2359) még a jellegzetes szárnyak is megfigyelhetők. A 15 ezer fényév távolságban levő buborékot egy Wolf-Rayet típusú, a fejlődésének a szupernóva-robbanás előtti fázisában lévő csillag fújja.
[Martin Rusterholz (CXIELO Observatory)]
Az életút másik végén álló objektum, az éppen formálódó IRAS 20324+4057 jelű protocsillag a körülötte lévő anyagot inkább elnyúlt, hernyó alakú formába rendezte.
[NASA, ESA, Hubble Heritage Team (STScI/AURA), and IPHAS]
Halloween környékén a Hattyú csillagképben megfigyelhető Fátyol-köd keleti részét sok mindennek láthattuk: akár egy kísértetarcot, de éppen egy kiterjesztett szárnyú denevért is beleképzelhettünk a szupernóva-maradvány színes filamentjeibe.
[Alfonso Carreño (Observatorio Zonalunar)]
Az Arp 142 jelű kölcsönható galaxispár egyik tagja egy elliptikus galaxis, a másik pedig valaha egy spirálgalaxis volt, azonban párja gravitációs hatása miatt már elvesztette spirális formáját és egy delfinre hasonlít. Egy másik nézet szerint a páros inkább egy tojását védelmező pingvinre emlékeztet.
[NASA, ESA, and The Hubble Heritage Team (STSci/AURA)]
Óriási hurrikán örvénylik a Szaturnusz légkörében. A hamisszínes infravörös felvételen látható szélvihar „szemének” átmérője kétezer km, szélein a felhőzet 500 km/h-ás sebességgel mozog. A hurrikán a hexagonnak nevezett hatszögletű, óriási időjárási képződmény belsejében helyezkedik el.
[Cassini Imaging Team, SSI, JPL, ESA, NASA]
A csillagászati objektumok, ködök, galaxisok sokféle formát vehetnek fel, de nagyon ritka, hogy ezekben a formákban éles szögletek legyenek. Nem így van ez a Vörös Téglalap-köd esetében. Valójában a középen elhelyezkedő kettőscsillag által létrehozott köd valódi alakja nem ilyen, egy bonyolult, tóruszból és kettős kúpból álló térbeli szerkezet kétdimenziós vetületét látjuk szögletesnek.
[ESA, Hubble, NASA]
Ugyancsak szögletes, bár kissé „puhább” képet mutat az NGC 7027 katalógusjelű planetáris köd, ezért sokan hajlanak arra, hogy a Kispárna-köd elnevezéssel illessék.
[Hubble Legacy Archive, ESA, NASA]
November végére kiderült, hogy az ISON üstökös nagy valószínűséggel nem váltja be a hozzá fűzött extrém reményeket (vö.: „évszázad üstököse”), de sokan reménykedtek benne, hogy a Napot megkerülve még lehet belőle valami. Sajnos nem lett.
[NASA, SOHO]
Tán nem is csoda, hogy az ISON nem élte túl a Nappal való közeli találkozást, hiszen csillagunk a 11 éves ciklus maximuma környékén „kirobbanó” formában volt, mint ahogyan ezt a 2012 áprilisa és 2013 áprilisa között készített 25 ultraibolya felvételből összeállított kép is mutatja.
[NASA, Solar Dynamics Observatory]
Ha ISON nem is, maradt azért üstökös bőven az őszi égbolton. Ilyen volt például a szeptemberben felfedezett C/2013 R1 (Lovejoy), ami ezen a felvételen a Praesepe (Méhkas, M44) nyílthalmaz előtt látható.
[Damian Peach]
A Nemzetközi Űrállomáson végzett öt és fél hónapos munka után Pavel Vinogradov parancsnok és Alexander Misurkin fedélzeti mérnök landol egy kazahsztáni sztyeppén 2013. szeptember 11-én egy Soyuz TMA-08M visszatérő egységével. A zuhanást a hatalmas ernyőn kívül az utolsó pillanatokban rakéták is fékezik, melyek tűzénél élesen kirajzolódik a kabin sziluettje.
[NASA, Bill Ingalls]
A közösségi oldalakon egyre népszerűbb egoreklám hatása alól a Curiosity marsjáró sem vonhatta ki magát, ezért ügyesen készített is egy szelfit.
[NASA, JPL-Caltech, MSSS]
37 év után újra ember készítette eszköz hajtott végre sima landolást a Hold felszínén. 2013. december 14-én 20:35 UT-kor legördült a kínai Chang’e-3 leszállóegységéről a „Jáde nyúl” (kínaiul Jütu) elnevezésű kis holdjármű, hogy megkezdje tevékenységét kísérőnkön.
[Chinese National Space Administration, Xinhuanet]
Forrás: NASA APOD Archive
