Csütörtökön az adatelemzési fordulót írták a diákok, ami az elméleti fordulóhoz hasonlóan öt óra hosszúságú megmérettetés volt. A korábbi években erre a feladatra négy órát fordíthattak a diákok; most a feladatok összetettségére, munkaigényére való tekintettel a csapatvezetők megszavazták a hosszabb időtartamot.
Az első feladatban csillagontó galaxisokról készült mérések alapján kellett vizsgálni a csillagközi por által elnyelt, majd újra kisugárzott fénymennyiséget, illetve a galaxis portartalmát. A megoldás során a kiadott milliméterpapírokra, grafikonok felvételével különböző kérdésekre kellett válaszolniuk. A második részben pedig egy különleges kettős rendszerre vonatkozó észlelési adatokat kellett újra analizálniuk a radiális sebességek vizsgálatának módszerével, megismételve a felfedezésüket.
Míg olimpikonjaink a verseny összpontszámának egy negyedét adó forduló feladatain dolgoztak, mi, csapatvezetők és megfigyelők, kiránduláson vettünk részt. A régebben Tiltott Városnak, mai nevén Palotamúzeumnak nevezett látványosság volt az úticél. Méltán tartják ezt a palotakomplexumot Peking, de talán Kína egyik legfőbb látványosságának, persze a Nagy Fal mellett.
Idézzünk a Wikipédiából!
„A Tiltott Város a Ming-dinasztiától a CsingQing-dinasztia végéig, csaknem ötszáz éven át szolgált a kínai császárok lakóhelyeként és a kínai birodalom ceremoniális és hatalmi központjaként. Az 1406 és 1420 között épült komplexum 980 épületből, bennük 8707 szobából áll, és 720000 négyzetméteren (ebből 150000 m² beépített) terült el. Az épületegyüttes a hagyományos kínai palotaépítészet remekműve, és sok évszázadon át befolyásolta a kulturális és építészeti irányzatokat Kelet-Ázsiában és másutt. 1987-ben lett a világörökség része, az UNESCO a világ legnagyobb régi faépület-együtteseként tartja nyilván.”
Fantáziánkat igencsak megmozgatta, hogy milyen lehetett itt az élet a maga korában, ahonnan hosszú évszázadokon át irányították a kínai császárok ezt a hatalmas birodalmat. Elképzelni is nehéz, hogy a kínai történelem e becses emlékét az 1960-as években a kulturális forradalom idején Mao vörösgárdistái még el akarták pusztítani, most pedig turisták ezrei állnak naponta sorban, hogy ezt a csodát láthassák. Komoly biztonsági ellenőrzés után juthattunk csak be, hátizsákjainkat átvilágították, bennünket megmotoztak. Belépve aztán megértettük miért: ez tényleg az emberiség egyik nagyon fontos kultúrkincse. Másfél kilométer hosszan sétáltunk az egyik palotától a másikig, a gyönyörűen megtervezett palotaudvarokon keresztül, idegenvezetőnk (Jamesnek hívta magát) lelkes magyarázatait hallgatva. Ha az ember Kínába jön, és látja a Tiltott Várost, már nem jött hiába. Nehéz szavakba önteni azt a gazdagságot, amit e hatalmas, ősi birodalom uralkodói az évszázadok alatt felhalmoztak.
A felejthetetlen kirándulás után ebéd, majd az olimpia számunkra legizgalmasabb pillanatai jöttek. Fénymásolatban megkaptuk diákjaink munkáit, amiket a zsűritől függetlenül mi is kijavítottunk, nem ismerve a bírálók által adott pontszámokat. Nagyon fontos feladat ez, hiszen a végső elszámolásnál minden pont számíthat. Most értékelhettük igazán, hogy népes vezetői-megfigyelői csapattal érkeztünk, mert a munkát szétosztva mindenki alaposan belemélyedhetett a javításba. Már késő éjszaka volt, amikor a munkát befejeztük. A megoldókulcsokon folyamatosan változtattak, így állandóan nyomon kellett követni a telefonjainkra érkező üzeneteket. Az adatanalízis végső pontozási útmutatóját így is másnap reggel kaptuk csak meg. Hangulatunk a javítás alatt folyamatosan hullámzott. Az észlelési forduló akadályait sikerrel vette mindenki, nagyszerű teljesítményt nyújtott valamennyi csapattagunk. Az elméleti fordulóban már nem volt ennyire kiegyensúlyozott a teljesítményük. Mindezek ellenére óvatos optimizmussal nézünk az éremosztás elé.
Másnap, pénteken a reggeli után „munkahelyünkre”, a régi planetáriumba siettünk, mert itt találkoztunk végre a diákokkal. Egy egész délelőttöt kitöltő, közös program keretében megtekintettük Peking új, ultramodern planetáriumát, illetve a régi épület vetítőtermében két látványos filmet nézhettünk meg: az egyik a Földön kívüli élet lehetőségét, a másik a Voyager program eredményeit mutatta be, igazán szemet gyönyörködtető módon.
Közben versenyzőinknek visszaadhattuk végre telefonjaikat, így kapcsolatba tudtak lépni az otthoniakkal. Az ebédet érdekesen oldották meg a helyi szervezők, a planetárium szeles udvarán állva fogyasztottuk el a közeli KFC-ből hozott dobozos menüt.
Nekünk, felnőtteknek még volt időnk visszaugrani a szállodánkba átöltözni, ugyanis együtt indultunk vissza a versenyzők szálláshelyére, hogy közösen vegyünk részt a kulturális esten. Az út két órás volt, a ragyogó napsütésben még egyszer megcsodálhattuk a Nagy Fal impozáns vonulatát. Megérkezve a diákok szálláshelyére, örömmel konstatáltuk, hogy valóban minden igényt kielégítő, szinte luxus körülmények között tölthették eddigi napjaikat.
Az olimpiák történetének emlékezetes pillanatai ezek a kulturális estek, ahol először a rendező ország villant fel kultúrájából, művészetéből látványos elemeket, majd az egyes országok önkéntes alapon csatlakozhatnak ehhez produkcióikkal. Először hagyományos kínai népviseletbe öltözött kislányok adtak elő egy bájos táncot, majd egy gyermekkórus szórakoztatott bennünket énekeivel.
Ezek után izgalmas pillanatok következtek, mert a következő olimpiát rendező országként bemutathattuk bemutatkozó kisfilmünket. Látványos, jól sikerült filmünknek nagy sikere volt, szó szerint szájtátva nézte a közönség az országunkat, a leendő helyszíneket bemutató, gyönyörű képkockákat; a hatást tovább erősítette a nagyon jól eltalált kísérőzene. Kellően sikerült felkeltenünk az érdeklődést a jövő évi, hazai olimpia iránt, feladva magunknak is a leckét, hogy egy minden szempontból kiemelkedő eseményt sikerüljön szerveznünk.
Az est hátra levő részében vacsoraasztalaink mellett követhettük nyomon az egyes országok bemutatkozó produkcióit; a görög, és a szerb, valamint a pakisztáni csapat néptáncainál szinte az egész közönség táncra perdült.
Élveztük volna még az egyre emelkedő hangulatot, de a szervezők ellentmondást nem tűrő kérésére a felnőttek este nyolc órakor visszaindultak pekingi szállásukra. Késő este értünk a szállodánkba, ahol vártak ránk a zsűri pontszámai; izgatottan estünk neki az összehasonlításnak. Összességében elmondhatjuk, hogy a zsűri jószívűbben bírálta el a dolgozatokat, mint mi, de van azért néhány feladat, ahol harcba kell szállnunk a többletpontokért. Ugyanis azoknál a feladatoknál, ahol kevesebb pontot kaptunk, mint amire számítottunk, reklamálhatunk. Ez komoly, szigorúan vett beosztás szerint történik, táblázat formájában kaptuk meg az időbeosztást, hogy melyik feladatnál mikor, kinél lehet reklamálni.
Csapataink jelenleg (szombat délelőtt) is harcban állnak (Borkovits Tamás szavaival élve), ő és Szalai Tamás kollégáink hősiesen küzdenek, hogy a lehető legjobbak legyenek eredményeink; természetesen reklamációt a zsűri csak megalapozott indokok alapján fogad el. Ma este már az érmek elosztásáról dönt a grémium, ez lesz az utolsó ülésünk, a holnapi záróceremóniával befejeződik az idei olimpia. Utolsó jelentkezésünk alkalmával természetesen a végső eredményekről is beszámolunk.
