Egy klasszikus szépség: az Örvény-köd

853

Charles Messier katalógusában az 51. bejegyzés az Örvény-köd, a Canes Venatici (Vadászebek) csillagkép látványos galaxisa mintegy 30 millió fényév távolságban. Kedvelt távcsöves célpont amatőrcsillagász észlelések számára is, nem véletlen, hogy hét képeként is szerepelt már hírportálunkon. A klasszikus spirálszerkezet mintapéldájaként tekintett objektum közeli kísérőgalaxisa az NGC 5195, melynek gravitációs kölcsönhatása feltehetően jelentős szerepet játszott a spirálkarok kialakításában.

Az M51 kompozit képe röntgen (bíbor), ultraibolya (kék), optikai (zöld) és infravörös (vörös) felvételek kombinálásával. Felül az NGC 5195 kísérőgalaxis (forrás: Chandra Photo Album).

A Chandra röntgenobszervatórium legújabb sajtóközleménye (pontosabban fotóalbumának legfrissebb bejegyzése) az M51 páratlan szépségű és komplex információtartalmú többhullámhosszú kompozit képét ismerteti, amelyhez négy űrtávcső felvételeit használták fel. A Chandra mellett a GALEX az ultraibolya, a HST az optikai, a Spitzer pedig az infravörös adatokat szolgáltatta, melyek mindegyike a galaxis más-más komponensét hangsúlyozza ki. A Chandra röntgenmérései számtalan pontforrást mutatnak meg, melyek fekete lyukakat és neutroncsillagokat jeleznek kölcsönható szoros kettőscsillagokban. Emellett a csillagközi térben jelen lévő forró gázra utaló diffúz röntgenfénylés is látható. A HST és Spitzer felvételei a spirálkarokat, illetve a köztük levő porfelhőket emelik ki, míg a GALEX a csillagkeletkezési régiók forró fiatal csillagaira érzékeny.

Hozzászólás

hozzászólás