Központi csillagunk aktivitása az utóbbi napokban jelentősen megnövekedett, melynek eredményeképpen több nagyobb napkitörés is bekövetkezett. A közelmúltban híresztelt veszélyektől egyelőre nem kell tartanunk, ugyanakkor a Föld irányába tartó plazmaáram látványos égi jelenségeket, ún. sarki fényeket okozott. A Napból érkező nagy energiájú részecskék egy része bolygónk pólusai környékén kerül a Földet körülvevő mágneses térbe (ez az ún. Van Allen-övezet), s gerjesztik a légkörben lévő atomokat, melyek többletenergiájukat látható fény formájában sugározzák ki.
Általában a sarki fények csak a sarkokhoz közeli régiókban (az északi féltekén ez Kanadát, Észak-Európát és Szibériát jelenti) látszanak, de nagy intenzitású napviharok esetén alacsonyabb szélességi körökről is megfigyelhetőek. A múlt hét eleji napkitörések hatására többek között az USA, Németország és Dánia területéről is látható volt a színpompás fényjáték. Bár hazánkból a jelenség nem volt megfigyelhető (bár erre az utóbbi évtizedben többször volt példa, és az előrejelzések szerint az előttünk álló években is lehet), honfitársunk, Ádám Tamás a norvégiai Nesoddtangen városában volt szemtanúja az eseménynek, amit fényképen is megörökített. Az alábbiakban az ő beszámolójából idézünk:
"Pár napja a Nap jelentős aktivitást produkált, hogy a földi halandókat némi esztétikai élménnyel kápráztathassa el ma hajnalban sárgolyónk pólusai környékén… A hosszú északi nappalok mostanra szerencsére normalizálódtak annyira, hogy a kb. hajnal egy órától kezdődő "sötétben" esély legyen a fent említett tünemény megtekintésére. Egy kellően fárasztó munkanap után éjfélig bírtam a virrasztást, ekkor az északi horizont alatt bujdosó Nap fénye még nem sok jóval kecsegtetett. Apukám szerencsére lelkesebb volt, és hajnali egykor riasztott: szerinte a sarki fényt látja! Kinéztem az ajtón, és rögtön tudtam, hogy igen, eljött a nagy pillanat, végre saját szememmel látom az eddig csak fotókról ismert Égi Csodát!
Körülbelül 20 fok magasan egy határozott égi "fátylat" rajzoltak ki a hullámokban érkező, Van Allen-öv terelte részecskék. Tanakodtunk, aztán az intenzitás gyengültével az ágy mellett döntöttünk, majd végül mégis meggyőztem magam, hogy itt biza fotózni kell!
A ház előtt kezdtem. A fél perces expozíciók alatt bőven volt időm gyönyörködni a tekergő oszlopok, szálak "statikus változásában": a megjelenő bizarr formák akár fél-egy percig is kirajzolódnak, majd szinte észrevétlenül újabb formába torkollnak, vagy csak egyszerűen elhalványulnak, és a múlt homályába tűnnek. Mindeközben az érkező részecskehullám fluxusváltozásának függvényében pár másodperces periódussal villódznak. Egy-egy hullám látszólag északról délre halad keresztül, az éppen aktuális formákat egy picit még jobban felvillanyozva.
Ádám Tamás látványos felvétele az augusztus 3/4-i sarki fényről, a norvégiai Nesoddtangen városából.
A tüneményt látva nem volt kétséges, fénymentesebb helyre kell vonulnom, hogy igazán kiélvezhessem az égi színjáték pompáját. Rövid séta után egy kellően sötét focipályán vertem tanyát, ahol a fényképezőgép végre közvilágítás-mentesen gyűjthette a 100 km-es magasságban lezajló fizikai folyamatok végtermékeit, a fotonokat (meg persze a távolabbról és közelebbről érkező rokonaikat is). Megérte az áttelepülés: egy-egy intenzívebb részecskezápor nyomán az ég egészen a zenitig villódzott, kb. 20 fokos magasságtól induló égi oszlopok, tekervények, és egyéb bizarr formák kápráztattak el…
Mindeközben a Hold lassan kúszott felfelé az égbolton, és a Nap is igencsak kacsingatni kezdett az észak-keleti horizont felé, így az égi pompa lassacskán veszíteni kezdett az égi háttérhez viszonyított fényességéből."
A héten látszó sarki fényekről további fényképek tekinthetőek meg a spaceweather.com oldal galériájában.
Kiegészítő szöveg: Szalai Tamás
