Namíbiai útinapló III.

788

Vasárnapig, illetve a hét első két napjában még volt Hold az égen, igaz csak hajnalban zavart néhány órát. Emiatt kevesebb észlelés született, amihez az is hozzájárult, hogy kicsit nehezen alkalmazkodtunk, és vettük fel az észlelések napi ritmusát.

Az első estéken, napnyugta után a még mindig látványos együttállást örökítettük meg. Lóránd és Jani kooperációja a következőképp zajlott: Lóránd kitalálta a kompozíciót, beállította telével a bolygóhármast úgy, hogy a kiszáradt fa aranymetszésben legyen, majd Jani felmászott a fára, és rámutatott az égitestekre. A látszólag egyszerű feladatot háromszor kellett végrehajtani, mert egyszer Jani esett le a fáról, máskor pedig a fotó mozdult be… A harci feladat teljesítése közben szerzett sérülések meg majd meggyógyulnak…


Bolygóegyüttállás naplementében.

Mi is történt éjjelente? Kezdjük ott, hogy vasárnaptól keddig nagyon hideg lett, mert hétfő hajnalban – egyetlen felhő nélkül, de erős széllel – átvonult egy hidegfront. Ennek eredményeképp az átlátszóság hihetetlenül megjavult, a seeing viszont romlott. A légkör megnyugvása után – ami kedd estére történt meg – a seeing 9-es értékre ugrott… Ennek Lóránd örült legjobban, mivel a fotóin a csillagok harmad akkorák voltak, mint a két nappal korábbiakon.


Animáció a 9-es nyugodtságról: az első képrészlet két nappal korábban készült.

A hideg miatt hétfő este begyújtottunk a kandallóba, amely rendkívül kellemes hangulatot teremtett, különösen, hogy a fa szantál és kakaó illatot árasztott, amikor égett. Éjfél körül a jól leégett kupacból kiesett egy kb. 20 cm-es izzó darab, ami majdnem felgyújtotta a szőnyeget, majd ezután telefüstölte a házat. A végén ki kellett kaparnunk a ház előtti tornácra, ahol szép csendben elparázslott. Jó, hogy nem volt szél már ekkor, mert különben felgyújtottuk volna a szavannát.

Az észlelések fotografikusan és vizuálisan történtek. Lóránd nem tudott dolgozni a szürkületi és a holdas periódusokban, ezért – terveinknek megfelelően – cikkeinkhez, munkáinkhoz fotóztunk fényes Messier-objektumokat (jellemzően a -20 fok alatti gömbhalmazokat). Emellett sort kerítettünk az esti ég fényes NGC nyílthalmazainak (NGC 3766, 3293, 3532, 2516, 3114, stb.) a rögzítésére is, hiszen igen rövid expozíciókkal is látványosak. Vizuálisan is egyre több mindent sikerült megörökíteni, így pl. a Carina-ködöt 13 cm-es műszerrel nyomtatott háttérre – egy fél éjszaka ment el erre.


Sánta Gábor rajza az Eta Carinae ködről, 13 cm-es távcsővel, OIII szűrővel.

De hasonlóképp rögzítettük a Magellán-felhőket és az IC 2944-48-at, sőt, még a Musca sötét ködét („Dark Doodad”) is papírra vetettük. Folytattuk a gömbhalmazos programunkat, amelynek eredményeképp a Tejút szinte összes gömbhalmazával végeztünk (persze csak azokat észleltük, amiket még sosem láttunk). Jani nekikezdett, és szerdán hajnalban befejezte a szabadszemes Tejút-rajzát, amelyet 5 db A4-es lapon örökített meg. A rajz csak a déli Tejutat ábrázolja a Szíriusztól az Aquiláig – a végeredmény egy 1 m-es Tejút-szalagrajz lesz majd, ha itthon elkészül az északi ég!


A Tejút-rajz két szegmense Kernya János Gábor kezében.

Nappal akadt némi kellemetlenség, bár viccesen fogtuk fel az egészet. Jani szeretett volna kígyókat, skorpiót és gyíkokat fotózni, de ehelyett csak egy kb. 6 cm-es bogarat talált, ami azonban a házban lakik, ha kitesszük, rendületlenül vissza akar jönni. A kissé ijesztő külsejű, de roppant esetlen bogár teljesen ártalmatlan. Amikor Jani megfogta, csak egy jókora adag, roppant büdös váladék kibocsátásával tudott védekezni…


Lakótársunk.

A másik, kellemetlenebb probléma az volt, hogy a hűtő teljesen kipurcant, igaz, előtte való éjjel leverte a biztosítékot, és így Lórándnak újra kellett kezdenie a beállást. Másnap reggel a bekapcsoláskor elkezdett füstölni (!) és teljesen tönkrement.

A keddi napon teljesen megváltozott az életünk. Kaptunk egy autót – egy 4000 köbcentiméteres Jeep-et – Adele-től, amivel a Hakosra szándékoztunk menni a 40 cm-es Dobsonért. Lóránd előtte 10 km-t futott a szavannán a naplementében, egészen a Green House-ig, ami az Isabis farm területének a szélén van. Elmondása szerint egészen mély élményt jelentett számára a teljes csendben, természetben történő futás, távol mindentől.


Az Isabis birtok határa.

Kedd délután tehát elmentünk a 40 km-re lévő Hakos asztrofarmra az előre kibérelt 40-es GoTo Dobsonért. A farmot könnyen megtaláltuk a fennsík peremén, ahol hirtelen leszakad a táj, és a háttérben hegyek párhuzamos vonulatai tűnnek fel.


A Hakos hegyei.

A távcsövet sajnos nem tudtunk aznap elhozni, mert nem fért be a Jeep-be. A tulajdonosok kissé hűvösen fogadtak bennünket, majd amikor sikerült megállapodni abban, hogy elhozzák az Isabisra, és mi visszük vissza, kissé felengedtek. A végén már egészen laza beszélgetést folytattunk velük a magyar asztrofotózásról – tavaly és 2010-ben Éder Ivánék töltöttek el sok időt náluk.

A visszaúton láttunk egy csomó állatot, különösen sok páviánt, egész családokat, akik a gránitsziklákon – vagy ennek hiányában – a kerítésoszlopokon sütkéreztek. Nagyon gyorsan elmenekültek, de azért sikerült néhány képet készíteni róluk.


Lóránd elől menekülő pávián.

Az autót hosszabb időre megkaptuk, ráadásul igen kedvező áron, ezért kisebb kirándulásokat terveztünk a szállás körül. Csütörtökön elmentünk a pár kilométerre lévő Baktérítőhöz, amelyet nem jelez tábla, de Lóránd telefonjának GPS-e segítségével méterre pontosan meg tudtunk állni e nevezetes szélességi körön, és elkészíthettük a „Meteorral a világ körül” c. sorozat legújabb felvételét…


Baktérítő.

A visszaúton történt valami, ami nekem az egész út egyik legmaradandóbb élményévé vált. Tudni kell, hogy otthon, Magyarországon nemrég elkezdtem autót vezetni, és az elindulás előtt egy héttel lettem túl az elméleti vizsgámon. Még nem kezdtem el a vezetést. Úgy jöttem ki, hogy milyen nagy dolog is lenne, ha Namíbiában ülhetnék először volánhoz. Tekintsünk el a kellemetlen, zavaró részletektől – hogy nincs jogosítványom –, hisz ezen a tájon ez aligha számít valamit is. Csütörtökön, a Baktérítőtől visszafelé jövet ez az álmom valóra is válhatott – és nem is akárhogy. Életemben először egy 4000 köbcentiméteres, automata váltós, négykerék-meghajtású, jobbkormányos Jeep-et vezettem Namíbiában, a szavannán!


4000ccm gépsárkány.

Folytatjuk…

Szöveg: Sánta Gábor
Fotók: Fényes Lóránd
2013. június 7.
Isabis, Namibia

Hozzászólás

hozzászólás