Negyven évvel ezelőtt keringett ember először a Hold körül

641

40 évvel ezelőtt, karácsony idején történt. Florida, Kennedy Űrközpont 39-A indítóállás, 1968. december 21. 12:51:00 UTC: az
Amerikai Nemzeti Űrkutatási Hivatal, a NASA Apollo holdprogramja egy
fontos állomásához érkezett. Három űrhajóssal a fedélzetén elindult a
Hold felé az Apollo-8 űrhajó. Frank Frederick Borman (sz. 1928)
parancsnok, James (Jim) Arthur Lovell (sz. 1928), a parancsnoki modul
pilótája és William Alison Anders (sz. 1933) másodpilóta, mint annak idején Kolombusz
és társai, elindultak az ismeretlen és veszélyes útra, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzenek egy ismeretlen világról.

Az
Apollo-8 űrhajóval az ember először hatolt be mélyebben a világűrbe
és került legtávolabbra bolygónktól; először került egy nagyobb természetes égitest közelébe, és állt
körülötte pályára; először ért el az ember rekordsebeséget, 11,04
km/s-t (majd’ 40 ezer km/h). Szintén az Apollo-8 közvetített először élő TV képeket a Hold távolságából, illetve űrhajósai voltak az első emberek, akik a távolból visszatekintve teljes egészében, égitestként láthatták a Földet.


Az Apollo-8 űrhajósai, balról jobbra: Frank F. Borman (40)
parancsnok, James (Jim) A. Lovell (40), a parancsnoki modul pilótája és
William A. Anders (35), a holdkomp pilótája (holdkomp nélkül akkor
másodpilóta) 1968 októberében, mintegy két hónappal a nagy út előtt (kép:
NASA).

Az Apollo-8 1968. december 24-én, magyar idő szerint a
délelőtti órákban állt holdkörüli pályára. A küldetés fő célja az emberes holdutazások során felmerülő feladatok abszolút élesben történő kitpróbálása és tesztelése volt. Összesen tíz keringést végeztek égi
kísérőnk körül, amelynek során felszínéről több mint 600
részletes felvétel készült 110 km-es magasságból. Szintén fontos feladat volt közelképeket készíteni az Apollo-program kijelölt leszállási helyeiről.


A Goclenius-kráter (a legnagyobb kráter az előtérben) az Apollo-8
fedélzeti kézi kamerájával, 1968. december 24-én. A három kisebb kráter feljebb (balról jobbra) a Magelhaens, Magelhaens A és Colombo A, míg a jobb
felső sarokban a Gutenberg D (kép: NASA, AS08-13-2225
(H)).

Az Apollo-8 útján próbálták ki először emberes űrutazás keretében a
Saturn V hordozórakétát és a parancsnoki modult, valamint több egyéb
eszközt is, azaz az űrhajósok mintegy "berepülõ" pilótaként üzemeltek. Ez kockázatos
vállalkozás volt, de az idő nagyon sürgetett, mert az események
felpörögtek. Az amerikaiak tudták, hogy a szovjetek a
nyilvánosság kizárásával ugyan, de felgyorsítva dolgoznak a saját
holdprogramjukon, amelynek célja elsőként embert juttatni a Hold
felszínére. Ráadásul az amerikai holdkomp kifejlesztése és tesztelése
késésben volt. Eredetileg éppen a holdkomp világűrben való kipróbálása lett volna az Apollo-8 feladata, ehelyett a NASA döntéshozói
merész elhatározással 1968 decemberére kitűzték az első holdkörüli
emberes űrutazást.

Az
amerikai űrprogram hordozórakétáinak kifejlesztésében alapvető szerepet
játszott a második világháború végén Németországból az Egyesült
Államokba áttelepített Wernher von Braun (1912-1977) és az általa
vezetett, egyedülálló tapasztalatokkal rendelkező szakemberekből álló
csapat. Von Braun önmagában is oroszlánrészt vállalt a Saturn és az azt
megelőző hordozórakéták, különösen pedig a Saturn V megalkotásában,
továbbá pedig a NASA Marshall Űrközpontja első igazgatójaként a
holdprogramban is 1960 és 1970 között. Amerikai szakemberek véleménye
szerint az Egyesült Államok von Braun csapata nélkül csak jelentős
késéssel tudott volna embert küldeni a Holdra.


Wernher von Braun, a NASA Marshall Űrrepülési Központ
igazgatója egy 1964-es fotón (kép: NASA Marshall Űrrepülési Központ).

1968 Szentestéjét három ember a Hold körül töltötte, s miközben a bibliai Teremtés Könyvéből részleteket olvastak fel, a Hold horizontján az űrhajó keringésének köszönhetően felkelt a Föld. Mindezt a televíziós közvetítés
segítségével több milliárd ember hallhatta és láthatta (az égi műsor később Emmy-díjat kapott). Az Apollo-8 legnagyobb hatású és
legismertebb felvételei a Földről készültek, visszatekintve bolygónkra a Hold távolságából. A három
amerikai űrhajós, valamint több milliárd ember
számára ekkor vált először igazán nyilvánvalóvá, hogy a nekünk adatott
kék bolygó, a Föld egy egyedülálló oázis a zord világűrben. Az adás
végén Borman azt üzente: "… és az Apollo-8 legénysége befejezi, jó
éjt, sok szerencsét, boldog karácsonyt kívánva mindenkinek,
Isten áldja mindannyiukat a jó Földön".


Bolygónk, a Föld (kép: Apollo-8 személyzete, NASA).

Két
és fél órával a nevezetes közvetítés után, a Hold körüli tizedik keringés
végén megkezdték a Föld felé vezető pályára való áttérést még a Hold
túloldalán. Amikor ismét helyreállt a rádiókapcsolat a Földdel, Lovell azt mondta a houston-i földi irányítóközpontnak: "Tájékoztatom önöket, hogy megjött a Mikulás". Az Apollo-8 sikeresen teljesítve
kitűzött feladatait több mint 6 napos űrutazás után, 1968. december
27-én 15:50:49 UTC-kor (más forrás szerint 15:51:42 UTC-kor) sikeresen
leszállt a Csendes-óceánra és a személyzetet, valamint az űrkabint a
Yorktown repülőgép-anyahajó vette a fedélzetére. Alig hét hónappal később, 1969. július 21-én az Apollo-11 két űrhajósa már le is szállt, amivel beteljesült a John F. Kennedy elnök
által meghirdetett amerikai holdprogram fő célkitűzése: embert
juttatni a Hold felszínére.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás