Milyen csillag robbant 2009 őszén?

658

A 2009-es ősz változós-meteoros kuriózuma volt a Nova Eridani 2009 (=KT Eri) felfedezése. K. Itagaki japán amatőr volt az, aki november 25-én fotografikusan talált rá a vendégcsillagra az Eridanus csillagszegény területén, akkor már jóval 7 magnitúdós fényesség alatt. Nagyon gyorsan kiderült azonban, hogy a kitörés sokkal korábban kezdődött, ám a nóvakeresők ezúttal elmulasztották: az első független elő-észlelések a Leonidák meteorraj 2009-es maximumának éjszakájához kötődnek, amikor is meteorfotósok tucatjai örökítették meg az 5-5,5 magnitúdós nóvát, ám megfelelő keresőszoftverek hiányában ők is lemaradtak a felfedezésről. A SMEI napkitöréseket követő űrszonda képein november 10-én még nem látszott semmi, 13-án már biztosan kitörésben volt, a valódi fényesség-maximum pedig november 14,67 UT-kor következett be – derült ki a SMEI mellett földi robottávcsövek archívumaiból.

A gyors halványodás, a fotometriai és spektroszkopiai jellemzők, illetve a detektált röntgensugárzás mind nagyon hasonlóak voltak több visszatérő nóva tulajdonságaihoz, így természetesen adódó kérdés, hogy esetleg volt-e korábban is kitörése a csillagnak, amit azonban senki nem vett észre az égbolt-figyelő programok adataiban. R. Jurdana-Šepic’ (Rijekai Egyetem, Horvátország) és munkatársai a harvardi fotólemezeket vizsgálták át a kérdés tisztázásához. 1888 és 1962 között összesen 1018 lemezt találtak, melyek közül a képeknek közel felén látszott is a progenitor csillag 14-16 magnitúdó közötti fényességeknél.


A KT Eri fotografikus fénygörbéje a harvardi fotólemezek alapján. A jobb oldali panelen az 1925 és 1953 közötti pozitív mérések láthatók, a kis háromszögek a 737 napos periódussal bekövetkező elhalványodásokat mutatják.


A 737 napos periódussal számított fázisdiagram, az egyedi pontok összeátlagolása után.

A ténylegesen mintegy 60 évig folyamatosnak tekinthető összesített fénygörbén egyetlen jel sem utal korábbi kitörésre. A kutatók részletes szimulációkat futtattak annak a megbecslésére, hogy különböző ismétlődési időket milyen valószínűséggel lehet kizárni a harvardi adatok alapján. Eredményeik szerint 120 év alatt gyakorlatilag bármilyen kitörési periódus detektálható lenne, kivéve néhány 40-44 év közötti értéket. Ezek alapján a visszatérő nóva-jelleg egyelőre kizárható. Viszont a minimumban észlelt fényességek fontos felismerésre vezettek: a csillag egyértelműen periodikus elhalványodásokat mutatott, melyek periódusa 737 nap. Ennek legegyszerűbb magyarázata a kettős rendszer keringési periódusa, ami viszont sok mindent elárul a rendszer geometriájáról. A minimumbeli infravörös színek is azt támasztják alá, hogy a fehér törpe melletti másodkomponens egy fősorozatról elfejlődött csillag, ami ugyan nem annyira kései típusú, mint pl. az RS Oph, vagy a T CrB vörös óriása, de nem is annyira korai, mint pl. az U Sco szubóriás csillaga. Összességében a KT Eri-ről nem állítható teljes biztonsággal, hogy emberi időskálán is ismétlődő nóvakitöréseket mutat (azaz visszatérő nóva lenne), ám a rendszer mindenképpen érdekes és hasznos lenne a minimumban is minél részletesebb méréseket végezni róla.

Forrás: Jurdana-Šepic, R. és mtsai, 2012, A&A, 537, A34

A
fenti cikk a Magyar Csillagászati Egyesület havilapjában, a Meteor
2012/7-8-as számában jelent meg. Kérje ingyenes mutatványszámát az
MCSE-től!

Hozzászólás

hozzászólás