Csillagbölcsők szórt fényben

573

A csillagok keletkezéséhez vezető első lépés a csillagközi térben lévő molekulafelhők egyes tartományainak összehúzódása és felmelegedése. Egy ilyen sűrű felhőmag gravitációs összehúzódása egészen addig tart, míg a központban formálódó égitestben be nem indulnak a fúziós folyamatok, azaz meg nem születik a csillag. Az összehúzódó felhőmagban porszemcsék is vannak, melyek megfelelő körülmények esetén a későbbi bolygóképződés alapanyagául szolgálnak. Ez így nagyon egyszerű folyamatnak tűnik, azonban a csillag- és bolygókeletkezés kezdeti fázisaiban zajló folyamatok pontos leírása a jelenkor asztrofizikájának egyik legnagyobb kihívása. Ezek között is az egyik legfontosabb kérdés, hogy a felhőkben lévő, legfeljebb néhány tized mikron átmérőjű porszemcsékből hogyan alakulnak ki a ma ismert bolygók és a hasonló égitestek.

Egy nemzetközi kutatócsoport a Science folyóiratban egy olyan új jelenség felfedezéséről számolt be, ami egy lépéssel közelebb viheti a csillagászközösséget a csillagfejlődés korai állapotának megismeréséhez. Az L. Pagani (Observatoire de Paris) és J. Steinacker (Max Planck Institute for Astronomy, Heidelberg, Németország) által vezetett csoport a Spitzer-űrtávcső segítségével vizsgálta a mintegy 360 fényévre lévő L 183 molekulafelhőt, melynek központi régiójából meglepően erős többletsugárzást mértek a közepes infravörös hullámhossz-tartományban. A kutatók numerikus modelleket készítettek a megfigyelési adatok értelmezéséhez: eredményeik szerint az észlelt sugárzás nem más, mint a sűrű felhőmagok közepén lévő, különösen nagy méretű (kb. 1 mikron átmérőjű) porszemcséken szóródó infravörös fény.

A Cepheus csillagkép irányába látszó, a Földtől kb. 650 fényévre lévő, CB 244 jelű molekulafelhő. A hasonló felhők külső régióiban lévő, apró porszemcséken a látható fény (bal oldal), míg a középső tartományokban található nagyobb szemcséken az infravörös fény szóródik (jobb oldal) (MPIA).

A kutatók további 110 molekulafelhőt vizsgáltak meg a 300-1300 fényév sugarú kozmikus környezetünkben, és a célpontok mintegy felénél észleltek hasonló infravörös "magfénylést". Érdekesség, hogy egy, a déli égbolton látható Vela (Vitorla) csillagképen belüli felhőcsoport egyik tagjánál sem bukkantak a kérdéses sugárzás nyomára – a csillagászok véleménye szerint azért nem, mert ebben a régióban a múltban köztudottan sok szupernóva-robbanás történt, melyek intenzív lökéshullámai szétdarabolták a nagyobb porszemcséket.

Az újonnan felfedezett jelenség segítségével a kutatók pontosabb ismeretekhez juthatnak a sűrű felhőmagok belsejében uralkodó viszonyokkal kapcsolatban. Szintén fontos fejlemény, hogy az új eredmények alapján a porszemcsék növekedése már a felhőmagok végső gravitációs kollapszusa előtt bekövetkezik – ez pedig alapvető információnak számít a bolygókeletkezési modellek készítésében.

Forrás: ScienceDaily, 2010.09.24.

Hozzászólás

hozzászólás