A szupernóvák is nagy portermelők lehetnek

493

Az ESA Herschel űrobszervatóriuma a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisa, a Nagy Magellán-felhő hideg portól származó emissziójának feltérképezését végezte a távoli infravörös tartományban. A közben készített felvételeken az 1987 februárjában felrobbant, SN 1987A jelzéssel ellátott híres szupernóva pozíciója körül egy fényes folt látható. Mikako Matsuura (University College London) szerint az utóbbi 400 év legközelebbi szupernóvájának környezete sokkal fényesebb a távoli infravörösben, mint azt várták, az itt található, körülbelül -250 °C-os porszemcsék infravörös sugárzásának intenzitása mintegy 220-szorosan haladja meg a Nap teljes energiakibocsátását. Az infravörös fluxus alapján megbecsülték a szupernóva-maradvány körüli por mennyiségét is, ami szintén meglepte a kutatókat, ugyanis mintegy ezerszerese annak, amit egy szupernóva-robbanástól eddig vártak: körülbelül 200 ezer földméretű bolygó anyaga (0,4-0,7 naptömeg) van jelen hideg por formájában az SN 1987A közvetlen környezetében.

A bal oldali kép a Nagy Magellán-felhő SN 1987A körüli területét mutatja a Herschel távoli infravörös felvételén, a szupernóva-maradvány a középen megfigyelhető fényes folt fehér körrel megjelölve. A körön belüli régió részletesebb, az optikai tartományban a Hubble Űrteleszkóp által készített képe a jobb oldalon látható.
[ESA/Herschel/PACS/SPIRE/NASA-JPL/Caltech/UCL/STScI, Hubble Heritage Team (AURA/STScI/NASA/ESA)]

A porszemcséket alkotó nehéz atomok (szén, szilícium, oxigén, vas) nem jöhettek létre az Ősrobbanás során, később kellett kialakulniuk. Bár a por a Világegyetemnek – benne a Naprendszerünknek is – csak kis részét képezi, a Földhöz hasonló bolygók fő alkotórésze, ezáltal pedig jelentős szerepe van az élet kialakulásában is. Nem teljesen világos azonban a por eredete, különösen az Univerzum távoli, s így szükségképpen fiatal tartományaiban. A közeli régiókban a por fő létrehozóinak a vörös óriásokat gondoljuk, ezek esetében a porszemcsék a csillagból kiáramló forró gázokban kondenzálódnak, kis túlzással a kéményekben lerakódó koromszemcsékhez hasonlóan. A korai Univerzumban azonban még nem voltak ilyen csillagok, viszont por a Világegyetem távoli tartományaiban is detektálható. Az SN 1987A esete – az első ilyen bizonyítékként – azonban jelzi, hogy a szupernóva-robbanások is nagy mennyiségű port hozhatnak létre, amelynek szemcséi a táguló és közben hűlő gázburokban kondenzálódhatnak. Mivel már a fiatal Univerzumban is sok szupernóva-robbanás következett be, ez magyarázattal szolgálhat a por korai megjelenésére is.

Az eredményeket részletező szakcikk a Science magazin honlapján jelent meg 2011. július 7-én.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás