A Súlyzó-köd

1153

A nyári égbolt legfényesebb planetáris (bolygószerű megjelenésű) köde az M27 a Kis Róka csillagképben.

Pável Zoltán, Gyúró

Az M27 jelzésű planetáris ködöt a 18. század híres üstökösvadásza, Charles Messier fedezte  fel 1764 júliusában, üstököskeresés közben. Így írt erről a felfedező: “Jól látszik a 3  és fél lábas távcsővel… Ovális megjelenésű, nem tartalmaz csillagot. Átmérője 4 ívperc…”

Elsőként William Herschel alkalmazta a “planetáris köd” megnevezést (1784-85 táján), a  halvány, kis látszó átmérőjű, kékes-zöldes színárnyalatot mutató kompakt ködösségekre,  melyek távcsöves látványa erősen emlékeztetett a frissen felfedezett Uránusz bolygóra.  Ami a látszó méretet illeti, a Súlyzó-köd a legnagyobb méretű planetáris ködök közé tartozik: 8×5 ívperces; látszó fényessége 7,6 magnitúdó, távolsága 1200 fényév.

A planetáris ködök Nap típusú csillagok külső rétegeiből alakulnak ki, melyeket a nukleáris  “tüzelőanyagát” elfogyasztó csillagmag fúj le magáról. A lassan táguló gázhéjat a haldokló  csillag ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre.

2011w27-nagy
A kép 2009. május 23-án készült Gyúrón, egy 200/1000 Newton típusú távcsővel, egy átalakítatlan Canon eos 1000D fényképezőgéppel, Baader MPCC kómakorrektorral, ALCCD5 kamerával vezetve. 6×7 percnyi ISO800-as expozícióból.

Hozzászólás

hozzászólás