A tengelye körül 23,5 másodpercenként megforduló szuperlassú pulzár elméletileg nem is létezhetne.
Nyilvánvaló, hogy a pulzárok működésére vonatkozó elképzeléseket újra kell gondolni, miután a hollandiai központú LOFAR (Low-Frequency Array) rádiótávcső-hálózattal egy nemzetközi kutatócsoport nemrég felfedezte a PSR J0250+5854 jelű objektumot. A pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek a mágneses pólusukból kiinduló keskeny nyalábokban elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. Több mint 50 éve, 1967-ben találták meg az első képviselőiket a rádiótartományban. A neutroncsillag forgástengelye és mágneses tengelye nem esik pontosan egybe. Ha a forgás közben a nyaláb a Föld irányába mutat, akkor periodikusan ismétlődő rádiójeleket lehet detektálni ezekből a „kozmikus világítótornyokból”.
A csupán kb. 20 km átmérőjű, rendkívül sűrű neutroncsillagok a nagy tömegű csillagok életének végén, szupernóva-robbanásokban jönnek létre. A jelenleg ismert pulzárok között a leggyorsabb mindössze 0,0014 másodperc alatt fordul meg a tengelye körül. A lassúsági csúcsot eddig egy 8,5 másodperces periódusú pulzár tartotta. Ennél az újonnan felfedezett pulzár majdnem háromszor hosszabb ideig végez egy fordulatot, ami már komoly fejtörést okoz az elméleti szakembereknek.
A szuperlassú pulzár a becslések szerint közel 14 millió éve keletkezett, de még mindig olyan erős mágneses tere van, hogy képes a rádiósugárzás kibocsátására. Ez teljesen váratlanul érte a szakembereket. A kutatók ráadásul nem csak a pulzár rádióimpulzusait tudták detektálni, de a LOFAR segítségével képeket is alkottak róla. Mivel ennyire lassú ütemben fényesedik és halványodik, a képek sorozatán jól követhető a „villogása”. Ez a gyorsabb pulzároknál nem oldható meg.
A csoport reményei szerint az alacsony rádiófrekvenciákon érzékeny LOFAR segítségével további különleges pulzárokat is sikerül majd találni a közeljövőben. A PSR J0250+5854 a teljes északi égboltot lefedő, 135 MHz frekvencia körül végzett felmérés során akadt horogra. Ugyancsak tervezik az új pulzár megfigyelését a röntgentartományban is, az európai XMM-Newton űrtávcsővel. Az eddig ismert leglassabb pulzár felfedezését bejelentő szakcikk az Astrophysical Journal folyóiratban jelent meg.
Linkek:
- Szuperlassú pulzár miatt kell újragondolni az elméleteket (ASTRON sajtóközlemény)
- C.M. Tan et al. (2018): LOFAR Discovery of a 23.5 s Radio Pulsar. Astrophysical Journal, 866, 54 (szabadon hozzáférhető változat)
Kapcsolódó cikkek:
- Új rádióablak nyílt a Világegyetemre
- 3 millió dollár a pulzárok 50 évvel ezelőtti felfedezéséért: Jocelyn Bell életművének elismerése is a Breakthrough-díj
