Minden eddiginél lassabban forgó pulzárt fedeztek fel

3532

A tengelye körül 23,5 másodpercenként megforduló szuperlassú pulzár elméletileg nem is létezhetne.

Nyilvánvaló, hogy a pulzárok működésére vonatkozó elképzeléseket újra kell gondolni, miután a hollandiai központú LOFAR (Low-Frequency Array) rádiótávcső-hálózattal egy nemzetközi kutatócsoport nemrég felfedezte a PSR J0250+5854 jelű objektumot. A pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek a mágneses pólusukból kiinduló keskeny nyalábokban elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. Több mint 50 éve, 1967-ben találták meg az első képviselőiket a rádiótartományban. A neutroncsillag forgástengelye és mágneses tengelye nem esik pontosan egybe. Ha a forgás közben a nyaláb a Föld irányába mutat, akkor periodikusan ismétlődő rádiójeleket lehet detektálni ezekből a “kozmikus világítótornyokból”.

A csupán kb. 20 km átmérőjű, rendkívül sűrű neutroncsillagok a nagy tömegű csillagok életének végén, szupernóva-robbanásokban jönnek létre. A jelenleg ismert pulzárok között a leggyorsabb mindössze 0,0014 másodperc alatt fordul meg a tengelye körül. A lassúsági csúcsot eddig egy 8,5 másodperces periódusú pulzár tartotta. Ennél az újonnan felfedezett pulzár majdnem háromszor hosszabb ideig végez egy fordulatot, ami már komoly fejtörést okoz az elméleti szakembereknek.

Fantáziakép a 23,5 másodperc periódusú pulzárról, amely a Cassiopeia csillagkép irányában látszik. A háttérben felül a LOFAR által készített rádiókép, alul a hálózat Hollandia északi részén található központi magja. (Danielle Futselaar / ASTRON)

A szuperlassú pulzár a becslések szerint közel 14 millió éve keletkezett, de még mindig olyan erős mágneses tere van, hogy képes a rádiósugárzás kibocsátására. Ez teljesen váratlanul érte a szakembereket. A kutatók ráadásul nem csak a pulzár rádióimpulzusait tudták detektálni, de a LOFAR segítségével képeket is alkottak róla. Mivel ennyire lassú ütemben fényesedik és halványodik, a képek sorozatán jól követhető a “villogása”. Ez a gyorsabb pulzároknál nem oldható meg.

A csoport reményei szerint az alacsony rádiófrekvenciákon érzékeny LOFAR segítségével további különleges pulzárokat is sikerül majd találni a közeljövőben. A PSR J0250+5854 a teljes északi égboltot lefedő, 135 MHz frekvencia körül végzett felmérés során akadt horogra. Ugyancsak tervezik az új pulzár megfigyelését a röntgentartományban is, az európai XMM-Newton űrtávcsővel. Az eddig ismert leglassabb pulzár felfedezését bejelentő szakcikk az Astrophysical Journal folyóiratban jelent meg.

Linkek:

Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólás

hozzászólás