Számos olyan esetet ismerünk, amikor egy szupernóva-robbanás maradványa – egy rendkívüli sűrűségű neutroncsillag – nagy sebességgel igyekszik elhagyni a "tett helyszínét". Mozgásáról általában a környező gázfelhővel való kölcsönhatás árulkodik. A pulzár gerjeszti pályája mentén a plazmát, így utóbbi sugárzása megmutatja, hogy merről merre halad a forró neutroncsillag – az esetek többségében nyílegyenesen kifelé a táguló robbanási felhő középpontjából. Bryan Gaensler (Harvard-Smithsonian CfA) és munkatársai az IC 443 jelzésű szupernóva-maradvány neutroncsillagáról készítettek nagyfelbontású röntgenfelvételeket a Chandra űrteleszkóppal. Ennek az égitestnek az a furcsasága, hogy nem sugárirányban mozog a maradvány középpontjához képest, hanem arra szinte merőlegesen.
A szupernóva-robbanás kb. 30 ezer éve történhetett, a neutroncsillag pedig azóta száguld közel egymillió kilométeres óránkénti sebességgel a kataklizma több millió fokos táguló gázfelhõjében. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a balsorsú szülőobjektum, a progenitor csillag nagy sebességgel haladhatott a csillagközi térben a katasztrófa bekövetkeztekor. Így a maradvány jelenleg megfigyelt központja nem esik egybe a robbanás helyszínével. Emellett a maradék gázfelhőben lévő nagy sebességű áramlatok tovább torzíthatták a neutroncsillag "nyomvonalát".
Az IC 443 szupernóva-maradvány hamisszínes felvétele.
Mellékelt fotónk különbözõ hullámhosszakon készült felvételeket összegez: a kék a röntgen, a zöld a rádió, míg a vörös szín az optikai tartományban készült képeknek felel meg. A nagyobbik képen a kb. 5000 fényévnyi távolságban lévő, Medúza-ködként ismert szupernóva-maradványt, míg a kisebbik képen a neutroncsillag szűkebb környezetét figyelhetjük meg. A pálya szokatlan irányát jelzi a neutroncsillagból kiáramló részecskék által gerjesztett röntgensugárzó felhő, amely kékes színű ferde sávként látható.
Forrás: CXC Release 06-03