Az ESO chilei La Silla Obszervatóriuma 3,6 méteres távcsövének új műszere, a NIRPS (Near InfraRed Planet Searcher) spektrográf sikeresen végrehajtotta első észleléseit. A műszer feladata új exobolygók keresése a Tejútrendszer leghűvösebb csillagai körül.
„A NIRPS régóta készült, és nagyon boldog vagyok, hogy a projekt végül ilyen jól sikerült!” – kezdi René Doyon, a Montreáli Egyetem Exobolygó-kutató Intézetének igazgatója, a NIRPS egyik vezető kutatója. „Ezzel a csodálatos műszerrel megtalálhatjuk a Naprendszerhez legközelebbi lakható világokat.”
A műszer a kőzetbolygókra összpontosít, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a bolygók kialakulásának és fejlődésének megértésében, de az élet megjelenésének is legvalószínűbb helyszínei. A NIRPS a kicsi, hűvös vörös törpecsillagok körül keresi majd a kőzetbolygókat. A vörös törpék a leggyakoribb csillagok a Tejútrendszerben, tömegük a Napénak 10–50 százaléka.
A NIRPS a radiálissebesség-módszerrel kutat az exobolygók után. Csillaga körüli keringése során a bolygó gravitációs vonzóereje a csillagot kicsit „megrángatja” (a csillag is kering a tömegközéppont körül), így annak színképében a vonalak kék-, illetve vöröseltolódást szenvednek, amint a csillag közeledik, vagy éppen távolodik a Földtől. A kicsiny változások mérésével a NIRPS adatokat szolgáltat a csillagászoknak a bolygó tömegének és egyéb tulajdonságainak meghatározásához.
A NIRPS az infravörös tartományban keresi majd a leheletfinom színképi változásokat, mivel a kicsi, hűvös csillagok ebben a hullámhossztartományban sugároznak a legnagyobb intenzitással. Az új kőzetbolygók utáni vadászatban a HARPS (High Accuracy Radial velocity Planet Hunter) spektrográf társa lesz, amely 2003 óta működik ugyanezen a teleszkópon, azaz az ESO chilei La Silla Obszervatóriumának 3,6 méteres távcsövén, és szintén a radiálissebesség-módszerhez szolgáltat színképi adatokat, de a látható tartományból. A két műszer együttes használatával a kőzetvilágok eddigieknél alaposabb vizsgálata végezhető el.
„A közeli infravörös tartományban működő NIRPS tökéletes kiegészítője a HARPS spektrográfnak” – magyarázza az ESO NIRPS-projekten dolgozó egyik kutatója, Céline Peroux. „Ideális eszköz a vörös törpecsillagok körül keringő Föld-szerű bolygók észlelésére.”
További fontos különbség a két műszer között, hogy a NIRPS műszert nagy teljesítményű adaptív optikai rendszerrel is ellátták. Az adaptív optika a csillagok pislogását okozó légköri turbulenciák hatásának csökkentésére alkalmazott eljárás. Használatával a NIRPS az exobolygók keresésében és tanulmányozásában egyaránt több mint kétszeresére fokozza az érzékenységét.
„A NIRPS a közeli infravörösben működő nagy teljesítményű spektrográfok szűk táborához csatlakozik, és várhatóan kulcsszerepet fog játszani a földi obszervatóriumokkal, vagy például a James Webb-űrtávcsővel közösen végzett észlelésekben” – teszi hozzá François Bouchy, a Genfi Egyetem (Svájc) munkatársa, a NIRPS másik vezető kutatója.
A NIRPS és a HARPS felfedezéseit a világ legnagyobb obszervatóriumai, például az ESO VLT távcsőegyüttese és a még építés alatt álló, szintén chilei Rendkívül Nagy Távcső is vizsgálják majd, utóbbihoz készül egy hasonló műszer is. A földfelszínről és az űrből végzett megfigyelésekkel a NIRPS képes lesz az exobolygó-légkörök kémiai összetételének vizsgálatára, ez alapján pedig még az élet esetleges nyomainak kimutatására is.
A NIRPS műszer nemzetközi együttműködésben épült, a konzorciumot a Montréali Egyetem (Kanada) Exobolygó-kutató Intézete és a Genfi Egyetem (Svájc) Csillagászati Obszervatóriuma vezette.
Forrás: ESO Bejelentések 2022.06.27.
