A nagy energiájú kozmikus sugarak fő forrásai a szupernóvák lökéshullámai lehetnek, amelyek nagy sebességre gyorsítják az atommagokat; erre azonban konkrét bizonyítékot ez idáig nem találtunk. Paula Chadwick (University of Durham) és kollégái az SNR RXJ1713.7-3946 jelű, a fősíkban lévő szupernóva-maradványt vizsgálták, és első alkalommal készítettek egy csillagászati felvételt kizárólag a nagy energiájú gammasugarak hullámhosszán.
MISSING DST IMAGE!!!!
Az RXJ1713.7-3946 jelű szupernóvamaradvány képe a gammasugarak tartományában (Chadwick et al., HESS)
A közel egy fok látszó méretű forró anyagfelhő kb. ezer éve felrobbant csillag nyomán maradt vissza. Az ilyen megfigyelés a kérdéses sugarak rendkívüli áthatolóképessége miatt problematikus: a detektoron is gond nélkül átszáguldanak. Ezért megfigyelni közvetett módon, a kozmikus sugarak által a bolygónk légkörében keltett kékes színű Cserenkov-sugárzással lehetséges. Bár ezt sem egyszerű rögzíteni, az égen felvillanó nyomok integrálásával csak közelítő képet kaphatunk róla, honnan érkezik a nagyenergiájú sugárzás.
A kutatási programot vezető Paula Chadwick (PPARC)
A szupernóvamaradvány észlelése gamma tartományban (PPARC)
A fenti képződményt a Namíbiában felállított, négy távcsőből álló HESS (High Energy Stereoscopic System, nagyenergiájú sztereoszkopikus rendszer) berendezéssel örökítették meg. Ez négy, egymástól 120 méterre felállított detektort tartalmaz, amelyek a 100 GeV és a 10 TeV közötti energiatartományban észlelnek. A szupernóva-maradvány a jelenleg ismert legfontosabb forrása lehet a Földet bombázó nagy energiájú atommagoknak környezetünkben. Mellékelten látható az első nagyon nagy energiájú gammahullámhosszakon rögzített csillagászati felvétel, az ASCA röntgenhold megfigyeléseinek fekete kontúrjaival együtt.
A Namíbiában felépített HESS teleszkóprendszer (PPARC)
Forrás: PPARC 2004. 11. 04., Nature 2004. 11. 11.
