Ausztrál kutatók mini radart készítettek a holdi vízkészletek és lávabarlangok feltérképezéséhez

2965

Mélyen a felszín alá leső miniatűr eszközzel keresnének jeget és üreges lávabarlangokat a Holdon. A MAPrad névre hallgató prototípus mérete mindössze tizede a már létező felszín alá hatoló radarberendezéseknek, mégis több mint kétszer olyan mélyen felismeri a különböző ásványokat, jéglerakatokat, vagy üregeket is, mint például egy lávabarlang.

A MAPrad prototípusa egy labortechnikus kezében az RMIT Micro Nano Research Facility egyik tiszta szobájában. (Forrás: RMIT)

A CD3D PTY Limited ausztrál start-up cég az Ausztrál Űrügynökség (Australian Space Agency) Holdról a Marsra kezdeményezésének keretén belül nyert támogatást, így a prototípust már az RMIT (Melbourne) ausztráliai egyetemmel együttműködve fejlesztik ki, valamint tesztelik a Föld legnagyobb lávabarlangjaiban. James Macnae (CD3D CEO, illetve az RMIT tiszteletbeli professzora) elmondása szerint a MAPrad kisebb és könnyebb az elérhető felszín alá hatoló radaroknál, és bár kétszer olyan mélyre lát le (több, mint 100 méterre), mégsem használ fel több energiát. Ezt speciális frekvenciatartományának köszönheti, az elektromágneses hullámainak ugyanis nem az elektromos, hanem a mágneses komponensét hasznosítja.

Az eszköz által kibocsátott és detektált mágneses hullámok segítségével a vezetőképességből, valamint az elektromágneses hullámok visszaverődéséből tudja meghatározni, mi van a felszín alatt. Az üregek és a vízjég erősen visszaverő felületek, míg a különféle fémlerakatok nagy vezetőképességgel bírnak. A különleges radart az RMIT Egyetem, valamint a kanadai International Groundradar Consulting fejlesztette az AMIRA Global network együttműködési projekt keretein belül.

Az egyik hatalmas lávabarlangról készült felvétel az ausztráliai Undara Vulkáni Nemzeti Parkból (Forrás: Getty Images)

Már az első sikeres terepi tesztelések is lezajlottak Ausztrália és Kanada területén, melynek során bányászati és ásványkutatási célból vetették be a hátizsák méretű prototípust. A radart eredetileg bányászati célú drónfelmérésekhez fejlesztették ki, de a mérete és súlya miatt egyértelmű előnyei vannak az űrkutatásban is. Ahhoz, hogy minél hasznosabb lehessen a Hold kutatásában is, előbb a Föld egyik legnagyobb lávabarlang-rendszerét fogják felmérni vele, mely Ausztrália területén található (Undara barlangok). Ezek átmérője helyenként a 20 métert is eléri, hosszuk pedig akár a több száz métert is meghaladhatja. A tervek szerint a barlangok felett a parkban haladnának, olyan üregek után kutatva, amiket még nem térképeztek fel korábban.

Mivel a fő csövek méreteit ismerik, így egyszerű lesz összehasonlítani a radar felszíni méréseivel. Az Undara kiváló próbahelyszín, mert vélhetőleg ez hasonlít leginkább a Holdon, illetve a Marson található lávacsövekhez. Az ősi lávafolyások ugyanis mindkét égitesten kialakíthattak hasonló barlangrendszereket a felszín alatti sekély rétegekben.

A MAPrad fejlesztőcsapata azon dolgozik, hogy a Holdon és a Marson a felszín alatt rejtőző erőforrásokat minél jobban fel lehessen térképezni. (Forrás: NASA)

Számos tervet dolgoztak ki arra, hogy a jövőbeli emberes küldetések során ilyen lávabarlangokba telepíthessük a bázisainkat. Itt ugyanis az űrhajósaink védve lennének a Holdon gyakori becsapódásoktól, nagy energiájú UV sugárzástól és töltött részecskéktől, az extrém hőmérsékletekről nem is beszélve. A Hold felszínén napközben akár 100 °C fölé is mehet a hőmérő szála, míg éjszakára a fagyos -150 °C is gyakran előfordul; ehhez képest egy hőszigetelt lávabarlangban állandó, szinte kellemes -22 °C-os hőmérsékletet lehetne elérni.

Még közelebbi kutatások célpontjai lehetnek a Hold vízjég lerakatai, feltérképezésükkel ugyanis az élet fenntartását segítő erőforrásokra lelnénk. A mini radar egy lehetséges alkalmazási módja lehetne, ha például egy rover aljára, vagy a Hold felett alacsony pályán keringő műholdra erősítenék. A terepi tesztelések után következő lépésként a radar optimalizálása következik, hogy megbizonyosodjanak róla, megfelelően működik-e a roverek, műholdak fémszerkezetében, illetve, hogy nem okoz-e elektromágneses zavart más eszközök kommunikációjában. Graham Dorrington (RMIT) mérnök szerint nem lesz egyszerű a MAPrad radart űrbéli felhasználásra is engedélyeztetni, számos jelentős technikai kihívással kell megküzdeniük, de mindennek bátran állnak elébe.

Forrás: RMIT

Hozzászólás

hozzászólás