A Hold nagyon magasan delel: észleljük a Termékenység-tengere különleges alakzatait

823

Ezév november 14-e és 17-e között – csakügy, mint októberben- nagyon magasan delel a Hold, mintegy 65-68 fokkal emelkedik a látóhatár fölé ezekben a napokban delelésekor az éjszaka folyamán hazánk földrajzi szélességérõl nézve. A Hold ezekben a napokban a Bika és Ikrek csillagképekben tartózkodik majd. A mellékelt kis táblázat a delelési magasságot, illetve a holdfázis nagyságát adja meg ezekre az éjszakákra.

Dátum     delelési magasság   fázis

november     (fok)             (%)

14.           66               99

15.           68               95

16.           67               88

17.           65               79

A Hold eközben földközelben is lesz: november 15-én mintegy 353 ezer km-re lesz bolygónktól és 17-én is csak mintegy 367 ezer km-re lesz tõlünk, amikoris nagy, mintegy 33 ívperc látszó átmérõjû korongja és a nagy delelési magassága igen kedvezõ feltételeket teremt az érdekes felszíni alakzatainak megfigyelésére. November 13-án csütörtökön volt holdtölte és az utána következõ néhány napban a Mare Fecunditatis (Termékenység-tengere) és annak érdekes, változatos geológiai alakzatai kerülnek a terminátor, a helyi naplemente közelébe, aminek következtében a felszini formák igen élesen, kontrasztosan, hosszú árnyékkal látszanak. A Luna 16 automatikus szovjet holdszonda 1970-ben talajmintát hozott a Földre a Mare Fecunditatis talajából, de a Mare Fecunditatis vidékérõl egyébként kevés felvétel készült a korábbi holdszondák és az Apollo expedíciók idején, illetve az amatõrcsillagászok is csak ritkán észlelik égi kísérõnk ezen vidékét. Érdemes tehát most felkeresni.


A Mare Fecunditatis és a peremén a szép, feltűnően nagy Langrenus kráter (észak lent, Gurubi Gina Timea felvétele 2005. augusztus 20-án 22:48 UT-kor készült, MCSE Hold Szakcsoport).

A Mare Fecunditatis lávaanyaga a már korábban kialakult, mintegy 909-990 km átmérõjû nagyobb Fecunditatis-medencét töltötte ki eléggé nagymértékben, mintegy 480-680 km átmérõvel, de viszonylag vékony rétegben. Az eredeti medence kora mintegy 4,2-4,6 milliárd éves õsi pre-nektári, a feltöltés pedig mintegy 3,4 milliárd éves, tehát középsõ vagy késõi imbriumi a holdi rétegtani kormeghatározás szerint. Nyugati pereménél kisebb hegységek, meredélyek, valamint ezek közelében rianások vannak, mint például a Goclenius és Gutenberg kráterek közelében lévõk. A medence déli pereméhez egy kb. 250 km átmérõjû kisebb medence csatlakozik, ami azt sugallja, hogy a Fecunditatis-medencét két nagy becsapódás kozta létre, amelyek egymáshoz képest különbözõ idõben történtek, de az is lehet, hogy ezek egy nagyobb kettõs kisbolygó becsapódásakor egyidõben keletkeztek.

November 14-15-én a Fecunditatis-medence keleti pereménél levõ és feltûnõen nagy, mintegy 127 km (más forrás szerint 132 km) átmérõjû, 2,6-4,9 km közötti mélységû látványos Langrenus-kráter kerül a terminátor közelébe, valamint környezetében néhány szép és kevésbé ismert kráter is a helyi naplemente közelében lesz és ekkor ezek jó kontrasztos látványt nyújtanak a helyi napnyugta megvilágítási viszonyai között. A 43 km átmérõjû Bilharz (Langrenus F), a 34 km-es Noanobu (Langrenus B), valamint a 29 km-es Atwood (Langrenus K) kisebb kráterek alkotta derékszög-alakzat a Langrenus közelében észak-nyugatra látszik és a szép nagy Langrenus-szal egy képmezõbe állítva jó fotó-téma lehet a Holdat fényképezõ asztrofotósok számára. A Langrenus ezen korábban betûvel jelölt mellék-kráterei a nevüket a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 1976-os grenoble-i kongresszusán kapták. A Langrenus-kráter erathosztenészi korú a holdi rétegtani kormeghatározás szerint, ami középértékben mintegy 2,1 milliárd éves kort jelent (az erathosztenészi kor 3,1-1,1 milliárd év között volt). Külsõ formáját, méretét, szerkezetét tekintve a Copernicus-kráterre hasonlít, de ez utóbbi egy jóval fiatalabb, mintegy 800±15 millió éves (a kopernikuszi-emelet névadója). Egyébként a Langrenus-kráter egyike azon három holdfelszíni alakzatnak, amelyekben megfelelõ mûszerekkel úgynevezett idõszakos holdfelszíni jelenségeket (TLP-ket vagy LTP-ket) figyeltek meg és tudományos igénnyel dokumentáltak (a másik két ilyen terület az Aristarchus-plátó, illetve az Alphonsus-kráter). Érdemes tehát a Langrenus-t TLP szempontból is rendszeresen megfigyelni, fotózni vagy rajzolni.


Szép rajz a Langrenus-kráterről és környezetéről: a Langrenus közelében a derékszöget formáló három kis kráter: a Bilharz (jobb szélső), Noanobu (lent) és Atwood (a derékszög csúcsánál) is jól látszik (rajz: Bognár Tamás, 2007. szeptember 28., MCSE Hold Szakcsoport).

A Mare Fecunditatis sem egy "sima" aljzatú holdi medence, hanem kisebb-nagyobb kráterek, rianások és hosszúkás, kígyózó kiemelkedések (dorsa-k) változatos geológiai (szelenológiai) alakzatai teszik változatossá, érdekessé a felszínét. November 16-ára már a medence keleti pereme eltûnik a holdi éjszakában, de még jó kontrasztosak lesznek a többi alakzatai és a környezete is, mint például a Goclenius és Gutenberg kráterek és a közeli rianásaik is. Külön figyelmet érdemel a Messier A és B kettõs kráter is, amelynek két krátere valószínûleg egy kettõs kisbolygó súrló, tehát a helyi horizonthoz képest alacsony szögû, becsapódásával keletkezhetett.

A Mare Fecunditatis alakzatain kívül 15-én terminátor közelébe kerül és megfigyelésre érdemes a Mare Crisium (Válságok-tengere) nyugati részén lévõ Yerkes fantomkráter is, ami egy "kiterjesztett szárnyú albatroszra" emlékeztet, mert a nagyrészt lávával beborított kráter felszínen maradt peremének alakja a Földrõl nézve erre hasonlít. A terminátortól még kissé távolabb vannak a Nectaris-medence és annak sejtelmes fantomkráterei, délebbre a szép nagy töredezett aljzatú Petavius-kráter, Rheita-völgy, Janssen-kráter és vidéke, valamint a déli krátermezõ jellegzetes kráterei is. Észak felé "sétálva" a holdfelszínen távcsövünkkel megfigyelhetjük a Posidonius, Atlas, Hercules krátereket is, amelyek rövidesen a terminátor közelébe fognak kerülni.

Ez az idõszak tehát kedvezõ a Hold megfigyelésére, de kifejezetten rossz a meteorok észlelésére. Ugyanis most az éjszaka második felében az égbolton tündököl teliholdhoz közeli Hold: a nagy delelési magassága és a holdtöltéhez közeli fázisa tehát nem kedvez az ezekben a napokban gyakorisági maximumában lévõ Leonida meteorraj megfigyelésére – de reméljük, hogy kedvezõ idõjárás mellett fényes Leonidákat is lehet majd látni a Hold zavaró fénye ellenére. A holdfelszinébe történõ meteorbecsapódások megfigyelésére sem kedvez a mostani holdfázis és a Leonida gyakorisági maximum egybeesése, ellentétben a korábbi sikeres ilyen megfigyelésekkel, amikoris a Hold éjszakai oldalán könnyen kamera végre lehetett kapni a becsapódások halvány fényfelvillanásait. Mindenesetre a meteorok észlelése mellett a Hold érdekes felszini alakzatainak észlelésére is érdemes sort keríteni ezekben a napokban.

Forrás:

Ciel et Espace 2008. november (462. szám) 74. o.

 

Kapcsolódó anyagok:

 
Kulcsszavak: Hold, megfigyelés, észlelés, asztrofotózás, a Hold rajzolása, idõszakos holdi jelenségek, holdkráterek, rianások, dorsa, Nare Fecundatitis, Langrenus, delelési magasság

Hozzászólás

hozzászólás