A téli napfordulóhoz közeledve az éjszakák még egyre hosszabbodnak
és ha ilyenkor van holdtölte, akkor a Hold az egész éjszakai égboltot
beragyogja fényével. Most mintegy kilenc nappal a téli napforduló
elõtt, december 12-én lesz holdtölte és az ezt közrefogó napokban égi
kísérõnk igen nagy, mintegy 64-68 fokos magasságban delel az éjszaka
folyamán. Holdtölte napján, december 12-én kerül földközelbe, amikor
mintegy 350 ezer km-re lesz tõlünk és korongjának nagy lesz látszó
mérete, mintegy 34 ívperc. A mellékelt kis táblázat ezekre az
éjszakákra megadja a Hold a delelési magasságát, fázisát, valamint a
megfigyelésre kedvezõ helyzetben, a terminátor közelében lévõ
holdfelszíni alakzatokat is:
—————————————————————————–
Éjszaka
Delelési magasság Holdfázis Esemény, megfigyelésre
2008. december
(fok)
(%) javasolt terület
—————————————————————-
10.
64
95 nyugati holdperem, Grimaldi
11.
67
97 Grimaldi, Riccioli, Russell,
Struve és Eddington kráterek
12.
68
99 holdtölte, a holdkorong fotózása
színesben
13.
68
98 keleti holdperem, Mare Crisium
14.
67
97 Mare Crisium, Lick, Yerkes
és Proclus kráterek
—————————————————————-
A
decemberi hosszú téli éjszakákon igen magasan delel a telihold ami
egyben azt is jelenti, hogy szinte az egész éjszaka folyamán
megfigyelhetõ, illetve a nagy delelési magasság miatt ilyenkor a földi
légkör zavaró hatásai kevésbé lépnek fel a vizuális, illetve
asztrofotós megfigyelések során.
Telehold: a sötét Grimaldi-kráter, valamint a Mare Crisium jól
megfigyelhetõ lesz a terminátor közelében december 10-11, illetve
13-14-én. A holdfotót 2005. április 24-én 00:03 UT-kor Orbán
Károly készítette (MCSE Hold Szakcsoport, észlelések).
A
holdtölte elõtti napokon, december 10-én és 11-én még a tölünk látható
oldal holdrajzi nyugati pereme közelében van a terminátor és
kontrasztosan látszanak Grimaldi-medence és környekének érdekes
alakzatai, többek között a Riccioli-kráter az Oceanus Procellarum
(Viharok Óceánja) délnyugati pereménél. Tõlük északabbra az Oceanus
Procellarum határán egészen a holdperemnél a Struve, Russell és
Eddington kráterek figyelhetõk meg jól ebben az idõszakban. A
Grimaldi-kráter a holdfelszín egy jellegzetesen nagyon sötét, alacsony
albedójú, vagyis kis fényvisszaverõ képességû sötét, jól körülhatárolt
mintegy 140-172 km átmérõjû és 2,7-3,2 km mély területete. Ez egy nagyobb, mintegy 440 km
átmérõjû Grimaldi-medence legbelsõ része: a rendre 230, 300 és 440 km
átmérõjû, Wilhelms-gyûrûknek nevezett gyûrû alakú alakzatoknak tehát a
legbelsõ része a sötét Grimaldi-kráter. Kora a holdi rétegtani
kormeghatártozás szerint pre-nektári, azaz mintegy 3,9-4,0 milliárd évnél is idõsebb. A Grimaldi
belsejét nagyon sötét õsi lávaanyag tölti ki mintegy 1,4-3,5 km
mélységben. Egyébként Mare Grimaldi (Grimaldi Tenger) néven is ismert
ez a terület. Holdkörli pályán keringõ ûreszközök mozgásából a Grimaldi
alatt tömegkoncentrációt (mascont) mutattak ki. A Grimaldi közelében nevezetes rianásokat is meg lehet
figyelni alacsony napállásnál, azaz most december 10-11-e között a
terminátor közelében: a Grimaldi-tól keletre a Rimae Grimaldi, valamint
nyugatra a Riccioli-kráter köz elében lévõ Rimae Riccioli. A Grimaldi
egyik elõfordulási helye az úgynevezett idõszakos holdfelszíni
jelenségeknek (TLP-k vagy LTP-knek): holdészlelõk ugyanis többször
holdfelszíni jelenségeknek (TLP-k vagy LTP-knek): holdészlelõk ugyanis
többször felfénylésekrõl, elszínezõdésekrõl, illetve
elhomályosodásokról számoltak be a Grimaldi területérõl, bár ma már
elsõsorban csak az Aristarchus-plátó, Alphonsus és Langrenus területét
tekintik komolyan idõszakos holdfelszíni jelenségek lehetséges
elõfordulási helyének. Mindenesetre érdemes lenne a Grimaldi-krátert is
esetleges TLP szempontból is megfigyelni, monitorozni a helyzet
tisztázása céljából. A mintegy 146 km átmérõjû Riccioli-kráter a
Hold pereménél a görbület miatt eléggé elliptikusnak látszik. A kráter
pereme nagyon lepusztult, az erózióját valószínûleg az Oceanus
Procellarum-ot létrehozó nagy becsapódás törmelékanyaga, illetve a
kialakulása óta eltelt igen hosszú idõ alatti eróziós folyamatok
okozták.
A 103 km átmérõjû Russell-kráter egy félkaréj alakú,
lávával részben kitöltött aljzatú kráter és a vele "egybenõtt", vele
egybefüggõ 164 km átmérõjû szintén lávával nagyrész kitöltött karéj
alakú Struve-kráter együtt egy 8-asra emlékeztetõ alakot mutat, de
közel a holdperemhez a felszini görbület miatt kissé torzítottan. A
Sruve-kráter keleti pereméhez illeszkedik a 118 km átmérõjû lávával
nagyrészt kitöltött Eddington-kráter, amelynek aljzata mint egy "öböl"
folytonosan megy át az Oceanus Procellarumba.
A Grimaldi-kráter és környezete (Kép: Bucsi Gábor, 2005. május 21. 20:57:19 UT, MCSE Hold Szakcsoport, észlelések).
Holdtölte
után, december 13-án és 14-én a terminátor már az ellenkezõ oldalon, a
Hold keleti pereménél van és a Mare Crisium környékét teszi
kontrasztossá, megfigyelésre kedvezõvé. A Mare Crisium egy többszörös
gyûrûs becsapódási alakzat égi kísérõnk felszínén. A legbelsõ, jól
megfigyelhetõ sötét mare terület átmérõje mintegy 360-418 km mélysége
4,6 km. A belsõ terület sötét mare anyaga mintegy 228 ezer
négyzetkilométer területen és 1,9 km vastagságban borítja a felszínt.
Ezt a belsõ területet kifelé haladva több gyûrûs szerkezet veszi körül
koncentrikusan rendre 540, 740, 1080, 1600 km átmérõvel. A Mare Crisium
kora mintegy 3,85 milliárd éves pre-imbriumi, más források szerint
nektári, annak fiatalabb rétegével egyezik meg. Egyébként erõs gravitációs és mágneses anomáliát mértek a Mare Crisium
területén és jelentõs tömegkoncentrációt (mascont) mutattak itt ki. A
Luna 15 szovjet holdszonda 1969-ben a Mare Crisiumba csapódott be, a
Luna 24 azonban 1976-ban sikeresen talajmintát vett és hozott a Földre
a Mare Crisium területérõl.
A Mare Crisium területén több
sejtelmes fantomkráter is van, amelyeket érdemes megfigyelni és
asztrofotón megörökíteni, mint például a Lick és Yerkes krátereket. A
Mare Crisiumban, illetve a tõle nyugatra lévõ fényes Proclus-kráterben
szintén idõszakos holdfelszíni jelenségeket figyeltek meg, ezért TLP-k
szempontjából is érdemes megfigyelni ezeket a területeket.
A magasan delelõ, és szinte a teljes hosszú téli éjszakát beragyogó
telehold fénye miatt az égi háttérfényesség igen erõs és emiatt a téli
égbolt halvány mély-ég objektumainak vizuális megfigyelése igen nehéz,
illetve ezek legfeljebb csak CCD-vel érhetõk el. Ezért derült idõ
esetén érdemes ilyenkor a holdtöltekor egyébként elhanyagolt, de most
igen magasan delelõ Hold észlelésére is egy kis figyelmet fordítani, a
távcsövünket a Holdra irányítani. Sõt, az erõsen fényszenyezett
településekrõl, nagyvárosokból észlelve a Hold mindíg hálás
megfigyelési téma. Az egész holdkorongról pedig különleges színkódolású
asztrofotós felvételeket is lehet készíteni, amelyek kiemelik a
"telehold színeit". A hosszú hideg téli éjszakás észlelésre
mindenesetre jól öltözzünk fel, és a távcsõ mellé készítsük el
termoszban "észlelõ teánkat" is.
Forrás:
- Ciel et Espace 2008. december (463. sz.), 80. o.
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Észlelési ajánlat
- Égi Kalendárium (MCSE, 2008. december)
- Aktuális égi események
- Észleljük a Termékenység Tengere különleges alakzatait
- Észleljük a Nectaris-medence fantomkrátereit
- A hét csillagászati képe – A telehold színei
- MCSE Hold Szakcsoport
- Meteor folyóirat honlapja
