Az elmúlt hónapokban egy sokfordulós vetélkedő zajlott a
Magyar Tudományos Akadémia és az MTV évtizedek óta méltán népszerű
tudományos-ismeretterjesztő műsora, a Delta közös szervezésében. A februártól
májusig tartó versengés kereteit az MTA Lendület Fiatal Kutatói Program
nyerteseinek bemutatása adta a Delta hétvégi műsoraiban: minden egyes érintett
kutató a vele készült kisfilm végén feltett egy kérdést, amire a helyes válasz
megadásával az érdeklődő egyéni versenyzők és a középiskolás diákcsapatok
erősíthették pozíciójukat a verseny menetében. A döntőbe jutott csapatok és
versenyzők a május 12-13-i hétvégén mérték össze tudásukat Győrben, a Mobilis
interaktív kiállító központ területén, s az alábbiakban erről a kétnapos
rendezvényről olvashatunk egy nem titkoltan szubjektív beszámolót az egyik
aktív résztvevő szemüvegén keresztül.
Jómagam még januárban a legelső meginterjúvolt kutató
voltam, így valójában a téli-tavaszi hónapok alatt teljesen kiment a fejemből a
szervezők számára minden bizonnyal igen sok munkát adó versenyfolyam, s
egyáltalán nem követtem a végjáték felé vezető eseményeket. Néhány nappal a
döntő előtt keresett meg emailben a főszerkesztő Montskó Éva, aki nagyjából
vázolta, mire készüljünk a győri helyszínen. A legelső megoldandó feladat a
Mobilis központjáig való eljutás volt, amit Ősi Attila dínókutató
Lendület-kolléga autós segítségével oldottunk meg. Szombat reggel találkoztunk
Budapesten, ahol Gali Ádám, szintén Lendület-kutató csatlakozott hozzánk. A
kedélyes hangulatú odaút alatt izgalmas összehasonlításokat tettünk az eltérő
tudományterületek és a Lendület-program kölcsönhatásairól – ha csak ennyi
történt volna az egész hétvégén, már megérte volna.
Noha jó ideje nem vagyok már sajtószűz kutató és viszonylag
sokféle médiaprodukcióban volt szerencsém részt venni az Ausztráliából történt
hazaköltözésem óta, ha egy jellemzőt kellene kiemelnem a kétnapos
felvétel-sorozatból, akkor az az emberpróbáló lenne: kétszer 25 percnyi Delta műsoridőért
kőkeményen meg kellett dolgoznunk napi 8-10 órát, amely időnek természetesen
legnagyobb része a várakozás volt. Várakozás a mikrofonokra, várakozás a
kamerákra, várakozás a vilagosításra, várakozás az ég adta világon bármilyen
beállítás-változtatásra (egyedül az akadémia elnökére nem kellett várakoznunk,
aki az előzetes programnak tökéletesen megfelelő időpontban érkezett meg a
díjátadásra). Mindez rögtön a szombat reggeli kezdéskor nyilvánvalóvá vált:
miután megtudtuk a helyszínen, hogy nyolc Lendület-kutató felváltva mentorálja
és zsűrizi a kétfordulós döntőbe jutott öt csapatot és négy egyéni versenyzőt,
azonnal következett egy kb. másfél órás felvétel-sorozat az öt csapat
"lendületes" bevonulásáról, ami a végső produkcióban talán ha két-két
és fél percig lesz látható.
KÜLÖN SZÖVEGBOXBA:
A döntősöket segítő és egyben pontozó Lendület-kutatók:
Buday László, Derényi Imre, Gali Ádám, Kiss László, Martinek Tamás, Ősi Attila,
Soós Tibor, Szakács Gergely, Szüts Dávid. (esetleg intézményekkel kiírva, egy-két
fotó a Lendület-archívumból)
A döntő felépítése jól kitalált forgatókönyvet követett:
szombaton az első fordulóban mindenféle kreatív feladattal összemérte tudását
az öt csapat, akiknek a munkáját a véletlen sorsolás által hozzájuk rendelt
Lendület-mentor segítette. Eközben a maradék négy kutató pontozta a feladatok
végrehajtását, hogy a nap végére kialakuló sorrend alapján eldőljön, melyik
három csapat jut a döntő vasárnapi, második fordulójába. Az egyéni versenyzők
"csak" a pontszerzésre mentek, közülük nem esett ki senki az első
nap. Ezek után vasárnap jött a döntő, az addig zsűriző kutatók közül három lett
a megmaradt csapatok mentora, mi többiek pedig pontoztuk a mentor-csapat
összesített teljesítményt (ebből kiderülhet, hogy én az első nap kaptam mentori
megbízást). A pontverseny végén kialakuló sorrend döntötte el, ki milyen
díjakkal és elégedettséggel távozhatott Győrből.
Anélkül, hogy bármit el akarnék árulni a június első felében
két hétvégén adásba kerülő Delta-különkiadás tartalmából (tessék megnézni a
tévében, vagy utána, az MTV videóarchívumában), annyit megjegyeznék, hogy
nagyon nagy élmény volt az egész rendezvény. A jól felkészült diákok és kísérő
tanáraik tényleg mindent megtettek, hogy a nekik szegezett feladatokra a jó
válasz(oka)t szállítsák időre – melyek sokszor még a mentorokat is kemény
fejtörésre késztették, időnként egészen felfokozott hangulatba kergetve a
hétköznapi életben higgadt tudósembereket. A műsor készítői is jól láthatóan
beleadtak apait-anyait, hogy meghökkentő, újszerű, vagy éppen izgalmas
ráncfelvarráson átesett klasszikus problémák elé állítsák a versenyzőket.
Hogy mindennek mi lett az eredménye? A közvetlen tévés
produkció, két Delta-különszám június 9-én és 16-án lesz megtekinthető az m1-en
– a nyerteslistát és hivatalos jelentést l. az mta.hu korábbi hírében (link). A
résztvevő kutatók meggyőződésem szerint igazi multidiszciplináris élménnyel
lettek gazdagabbak, hiszen a diákokkal és tévésekkel együtt dolgozás nagyon
különbözik a hagyományos kutatómunka kihívásaitól. A csapatok és egyé
 |
ni versenyzők remélhetőleg jobban megértették a mondás értelmét: a tudós is
ember, másrészt pedig minőségi szórakozás mellett talán szert is tettek néhány
hasznos ismeretre – például arra, hogy egy tudós látszólag unalmas élete
százszor dinamikusabb és izgalmasabb egy kétnapos tévéfelvételnél…
