Egy keringéssel később ismét nap- és földközelben a Rosetta üstököse

6945

A Rosetta-szonda célüstököse, a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös most november elején kerül ismét nap- és földközelbe. November és december folyamán kis távcsövekkel is megfigyelhető, fotózható.

A 67P/Churyumov-Gerasimenko (röv. 67P) a Jupiter üstökös-családjához tartozó vagy más elnevezéssel ekliptikai üstökös, amelynek magját 2014. augusztus 6. és 2016. szeptember 30. között az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája közvetlen közelről hosszú időn keresztül részletesen tanulmányozta. A helyszíni vizsgálatok elején, 2014. november 12-én a Philae leszállóegységet is célba juttatta, ezzel a tudomány és a Naprendszer kutatása történetében először sikerült űreszközt küldeni egy üstökösmag felszínére.

A Rosetta-misszió során az eddigi legrészletesebb felvételeket sikerült készíteni a meglepő alakú és igen változatos felszínű kis égitest jeges-poros magjáról, fizikai tulajdonságait és kémiai összetételét meg lehetett állapítani, továbbá a kialakulásának folyamatának modellezése lehetővé vált, illetve belső szerkezetéről is sikerült képet alkotni.

A 67P magja két kisebb testből összetett „kuglibábu” vagy „gumikacsa” alakjára emlékeztet, amelynek felszínéről gáz- és porsugarak törnek elő és alakítják ki az üstökös kómáját és csóváit. A mag nagyobbik összetevője 4,1 km x 3,3 km x 1,8 km nagytengelyű ellipszoiddal, a kisebbik összetevő 2,6 km x 2,3 km x 1,9 km nagytengelyű ellipszoiddal közelíthető.

A 67P két kis testből összeállt magja. A képet a Rosetta navigációs kamerája (NavCam) készítette 2016. március 27-én, a magtól 329 km távolságból. A kép átlója 28,7 km, a mag felszínén mintegy 28 méteres alakzatok különböztethetők meg (ESA/Rosetta NavCam).

Fontos kiemelni, hogy a Philae leszállóegységének tápegységét és központi fedélzeti adatgyűjtő berendezését magyar űrkutatási szakemberek készítették, továbbá egyes műszereinek alapvető összetevőit is. A Philae a viszontagságos leszállása után ugyan a tervezettnél rövidebb ideig tudott működni, de a tökéletesen működő magyar berendezéseknek köszönhetően minden mérési adatát maradéktalanul átküldte az üstökösmag körül keringő anyaszondának, ami azokat egyenesen a Földre továbbította.

A Rosetta hosszú időtartamra tervezett küldetésének köszönhetően sikerült feltérképezni a mag felszínét: az üstököshöz megérkezve a Nap a mag északi féltekéjét világította meg, majd a napközelség idején a déli félteke került világosba, ezzel lehetővé vált utóbbi feltérképezése is.

A 67P északi féltekéje közelről, a navigációs kamera 2015. március 27-i mozaikfelvételén. A képen egy fényes porjet is látható, ami az üstökösmag felszínének egyik aktív területéről indul ki (ESA/Rosetta NavCam).

A NASA JPL pályaadatai alapján a 67P pályájának félnagytengelye 3,45 CSE, az üstökös pedig napközelben 1,21 CSE-re, vagyis a földpálya közelében halad el központi csillagunktól. Ezzel szemben naptávolban 5,70 CSE-re távolodik el, egészen a Jupiter pályáján túlra. A pálya excentricitása 0,659, síkja 3,87 fokos szöget zár be a földpálya síkjával. A 67P a Napot 6,42 év alatt kerüli meg, legutóbbi napközelsége 2015. augusztus 13-án következett be.

A közel 6,5 év keringési idő gyorsan eltelt, így a 67P következő napközelsége éppen most, 2021. november 2,06 UT-kor érkezik el. Tíz nappal később, november 12-én 00:50 UT-kor lesz az üstökös földközelben, mintegy 0,42 CSE-re (62,83 millió km-re) bolygónktól. Ez a távolság a kedvezőbb Mars-oppozíciós távolságok közelébe esik. Legközelebb ilyen közelről csak 2214-ben lesz az égitest látható, úgyhogy mindenképp érdemes felkeresni megfelelő távcsövekkel.

A 67P pályája és pozíciója a 2021. november 12-én bekövetkező földközelsége idején a földpálya síkjára merőleges irányból. A képen a Merkúr, Vénusz, Föld és Mars bolygók pályái és helyzetük is fel vannak tüntetve (NASA/JPL).

A mostani nap- és földközelségi időszakában november és decemberben lehet majd kisebb távcsövekkel megfigyelni, esetleg fotózni a 67P-t. Októbertől decemberig a Taurus (Bika) és Gemini (Ikrek) csillagképekben végzi látszó égi mozgását, vagyis tőlünk elég magasan delel majd télen. Még a 2022-es tavaszi láthatósága idején, április elejéig is az Ikrekben, illetve a Rák (Cancer) csillagképekben kereshető fel, de akkorra már elég halvány lesz.

A 67P látszó égi útja a téli égbolt csillagképei között 2021. október 1-től 2022. április 2-ig (Sky and Telescope online, 2021.01.20.).
Üstökösünk a napközelség idején az Ikrek csillagkép legfényesebb csillagai, a Castor és a Pollux közelében vonul el (EarthSky.org, 2021.01.26.).

Október folyamán már eddig is nagyon szép asztrofotók készültek a napközelsége felé közeledő 67P-üstökösről.

A 67P Raymond Negron (Karibi Csillagászati Társaság, Puerto Rico) október 16-án készült felvételén. Az üstökös fent látható zöld kómával és csóvával, az M35 nyílthalmaz csillagai az üstököstől balra lent, a halványabb NGC 2168 nyílthalmaz pedig a kép jobb alsó széle közelében látható (Raymond Negron, Sociedad Astronomia del Caribe, Puerto Rico).

Magyar amatőrcsillagászok is követik és fotózzák a nevezetes üstököst.

A 67P Bánfalvy Zoltán 2021. október 29-én készült fotóján. A felvételek készítése közben a háttércsillagok vonallá húzódtak. Az üstökös fotometriai V-ben meghatározott összfényessége 11,3 magnitúdó, a csóva hossza mintegy 6 ívperc. A látómező mintegy 32 ívperc (Bánfalvy Zoltán, MCSE).

Amikor távcsővel megfigyeljük, fotózzuk az üstököst, emlékezzünk arra, hogy a magja felszínén nyugszik két, ember által készített űreszköz: a Philae leszállóegység, rajta magyar készítésű berendezésekkel, illetve maga a Rosetta-szonda is, ami előre eltervezett leszállást hajtott végre a küldetés legvégén.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Források:

Hozzászólás

hozzászólás