Különleges sarki fényt fedeztek fel a 67P/Churyumov-Gerasimenko (67P) üstökösön az ESA Rosetta szonda mérési adatainak segítségével. A távoli ultraibolya tartományú fénylés az első olyan aurórajelenség, amelyet nem bolygón vagy holdon figyeltek meg.
Földünkön, amikor a Napból érkező töltött részecskék (napszél) kölcsönhatnak a bolygónk mágneses terével, csodaszépen táncoló, színes fényjelenséget hoznak létre, amelyet sarki fényként ismerünk. A 67P aurórajelensége is hasonlóan alakul ki, de itt a napszél részecskéi az üstökös jeges, poros magját körülvevő gázzal lépnek kölcsönhatásba. Az üstökösön észlelhető fényjelenség többféle folyamat együttes eredményeként jön létre, amelyekhez hasonlót láthattunk például a Szaturnuszon, a Jupiteren, az Uránuszon vagy a Földön is.
A megfigyelésekből megtudhatjuk, hogyan gerjesztődnek a gázrészecskék (ennek következtében bocsátanak ki fényt), illetve a gerjesztő részecskék honnan nyerik energiájukat, és hogyan gyorsulnak fel. A 67P-üstökösön látható sarki fény ultraibolya tartományba esik, éppúgy, mint amelyet a Marson is megfigyeltünk (bár a „színük” eltérő).
A friss tanulmányban használt adatokat eredetileg dayglow jelenségnek gondolták, amely a kóma gázrészecskéinek és a fény fotonjainak kölcsönhatása során jön létre. Az új vizsgálat viszont egészen más képet fest. A Rosetta több műszerének adatait, helyszíni és távméréses eredményeket, modellszámításokat összekombinálva átfogóbb képet tudtak alkotni a jelenségről.
Az eredmények pedig sarki fényről tanúskodnak, amelyet nem fotonok, hanem elektronok hajtanak. A napszélben levő töltött elektronok a kóma gázrészecskéivel kölcsönhatva szétbontják a víz- és más molekulákat, az így létrejövő gerjesztett atomok pedig többletenergiájukat kisugározva távoli-ultraibolya tartományon fénylenek. Szabad szemmel nem látható, de a távoli ultraibolya a legrövidebb hullámhosszú ultraibolya tartományú sugárzás.
A 67P sarki fénylésének vizsgálatával arra is választ kaphatunk, hogyan változnak idővel a napszél részecskéi, és ez rendkívül fontos az űridőjárás megértésében. Az így szerzett információk az űrszondák, műholdak, űreszközök és még a Holdra, Marsra tartó űrhajósok napszél elleni védelmének fejlesztéséhez is hozzájárulnak. A felfedezés továbbá azt is megerősítette, hogy ultraibolya sarki fény üstökösökön is kialakulhat, így ezekről az izgalmas, sokszor lélegzetelállító fényjátékokról is többet tudhattunk meg.
