A
közelmúltban új infravörös képek
készültek az M31-ről, azaz az Andromeda-ködről, a Tejútrendszerhez
legközelebbi szabályos spirálgalaxisról. A mérések a Spitzer
űrteleszkóp MIPS (Multiband Imaging
Photometer for Spitzer) műszerével készültek 24, 70 és 160 µm-es
hullámhosszakon. A K.D. Gordon (University of Arizona) és munkatársai
által analizált képeken jól látható a galaxisbeli por térbeli
eloszlása, amely két szakadozott spirálkarral és egy teljes gyűrűvel
jellemezhető. Utóbbi a csillagképződés
legaktívabb központja. A karok szakadásait, illetve a gyűrű
eltorzulását feltehetően a közeli kísérőgalaxisok (M32, NGC 205)
gravitációs kölcsönhatásai okozzák.
Az M31 poreloszlása a 24 µm-es
hullámhosszon. Az NGC 206 egy fiatal csillagkeletkezési terület.
Az összesen 1×3 fokos látómezőt lefedő
felvételeken a 10 kpc sugarú gyűrű a legfeltűnőbb alakzat (l. a fenti
képen), amely majdnem teljesen körbeér,
kivéve az M32-höz közeli szakadását. A 10
kpc-es gyűrűn belül íves struktúra látható,
amely a spirálkaroknál látszik a küllők
végén. Az M31 küllőinek a létezését már
1994-ben felvetették, amelynek
bizonyítéka a galaxismag közelében lévő
két foltnak a kiemelkedése 160 μm-en
(l. második képünkon).
Az Andromeda-köd a 160 µm-es
hullámhosszon
Az
adatok részletes elemzése azt is megmutatta, hogy a spirálkarok és a
gyűrű középpontja nem esik egybe, azaz két, egymástól független
szerkezeti egységről van szó. Fontos kérdés, hogy milyen folyamat
hozhatta létre a gyűrűt. Ezzel kapcsolatban azonban rendkívül
bizonytalanok az ismereteink. Feltehetően valamilyen rezonanciát jelez
a galaxison belül, de az is elképzelhető, hogy az M32 áthaladása az M31
fősíkján alakította ki egykor a szerkezetet.
A
kutatócsoport emellett dinamikai szimulációkat végzett az
Andromeda-ködről és két kísérőgalaxisáról. A számítások arra
utalnak, hogy az elmúlt néhány tízmillió évben lezajlott kölcsönhatások
alakíthatták ki a ma látható szakadásokat és torzulásokat a gyűrűs és
spirális struktúrákban. A modellek és a mérések alapján úgy tűnik, hogy
az M31 spirálszerkezetének formálásában akár domináns szerepet is
játszhattak a közeli törpegalaxisok.
Forrás: Astrophysical Journal, 2006. február 20. (preprint)
