A kozmikus pókháló álcázott galaxishalmaza

926

A "lefülelt" galaxishalmaz a röntgentartományban éppen olyan fényes, mint az előtérben található Abell 3128 jelzésű objektum, de legalább hatszor távolabb van tőle.

A galaxishalmazok az Univerzum legnagyobb szerkezeti egységei közé tartoznak. Több száz, esetleg több ezer nagytömegű, egyenként százmilliárdnyi csillagot tartalmazó galaxisból állnak, melyeket a gravitáció tart össze. A halmazokban az intergalaktikus teret forró, sok millió fokos gáz tölti ki, ami erős röntgensugárzás forrásaként lehetővé teszi a galaxisközi tér kiterjedésének feltérképezését. Az adatok elemzése információt szolgáltathat a gáz eredetéről és kémiai összetételéről, illetve az egész rendszer össztömege is megbecsülhető.

Az Abell 3128 galaxishalmaz az optikai tartományban a chilei 6,5 méteres Magellán teleszkóp felvételén. A kép közepén látható nagytömegű galaxis az újonnan felfedezett halmaz tagja, körülötte még egy Einstein-ív is látható: a galaxis gravitációs tere lencseként viselkedve leképezi a még távolabbi objektumokat.
[Werner és társai, 2007]

Az Abell 3128 sok fejtörést okozott már a csillagászoknak, ugyanis a benne lévő forró gáz röntgenkontúrjai a halmazt két, nagyjából egyforma méretű és fényességű, egymástól körülbelül 12 ívpercre lévő, de teljesen eltérő kémiai összetételű tartományra osztják. A kutatás egyik résztvevője, Norbert Werner (SRON Netherlands Institute for Space Research) szerint az egyik fémtartalma nagy, míg a másiké kisebb, mint bármely eddig észlelt galaxishalmazé. (A csillagászatban fémnek nevezünk a hidrogénen és a héliumon kívül minden elemet. A galaxishalmazok magas fémtartalmát a szupernóva-robbanások közben keletkezett nehéz elemek okozzák.)

Az Abell 3128 környezetének röntgenfelvétele. A bal oldali fényes folt a háttérben levő galaxishalmaz, míg a jobb oldali az Abell 3128 forró gázfelhőit mutatja.
[ESA/XMM/EPIC/SRON (N. Werner és társai)]

Az XMM-Newton űrbéli mérései magyarázatot adnak a rejtélyre, ugyanis a röntgenspektrumokból sikerült meghatározni a gázfelhők vöröseltolódását. Kiderült, hogy az alacsony fémtartalmú rész 4,6 milliárd fényév távolságban van (z=0,44), ami körülbelül hatszorosa a másik tartomány távolságának (z=0,06). Itt tehát igazából nem egy, hanem két galaxishalmazról van szó, melyek véletlenül éppen ugyanabban az irányban látszanak.

A kozmikus pókháló numerikus szimulációja. A galaxishalmazok a háló csomópontjaiban alakulnak ki.
[Springel és társai, Virgo Consortium]

A kutatás vezetője, Jelle Kaastra szerint a galaxishalmazokkal kapcsolatos legfontosabb kérdés az, hogy hogyan jöttek létre ezek az óriási struktúrák. A jelenlegi elképzelések szerint az Univerzumban az anyag híg, forró gáz pókhálószerű szerkezetének szálai mentén áramlik. A szálak között üregek helyezkednek el, melyek a Világegyetem tágulásával egyre nagyobbak lesznek. Az anyagsűrűség a szálak csomópontjaiban a legnagyobb, ezért itt várható a galaxishalmazok kialakulása is.

Az eredmények részleteit ismertető szakcikk az Astronomy and Astrophysics c. folyóiratban 2007 novemberében jelent meg.

Forrás: ESA NR, 2007.12.14. 

Hozzászólás

hozzászólás