Lenyűgöző kép az űrbéli csápokról

614

Az NGC 4038/4039 (közismertebb nevén Csápok vagy Antennák) az egyik legközelebbi kölcsönható galaxispáros, melynek tagjai kölcsönösen deformálódtak a közöttük fellépő árapályerők hatására. Nevét a kölcsönhatások eredményeképp létrejött, mindkét galaxis esetében látható, hosszú gáznyúlványoknak köszönheti. A két galaxis kb. 100 millió éve van az összeolvadás fázisában, ami intenzív csillagkeletkezési folyamatokat indított el a kérdéses területen. A keletkező csillagok közül a legnagyobb tömegűek már le is élték életüket, s szupernóva-robbanások formájában fejezték be azt.

Az utóbbi években a NASA űrobszervatóriumai (a Hubble-, a Chandra- és a Spitzer-űrtávcső) mind célkeresztjükbe vették a híres galaxiskettőst, s a felvételek összegzéséből született, rendkívül látványos kompozitkép a Csápokban zajló folyamatokról is sokat elárul.


Az NGC 4038/4039 vagy Csápok kölcsönható galaxispár a NASA főbb űrtávcsöveinek felvételeit kombináló képen: röntgenben a Chandra (1999, kék szín), infravörösben a Spitzer (2003, vörös szín), látható tartományban a Hubble (2004-2005, fehér, arany és barna szín) örökítette meg a látványos objektumot. A kép nagyfelbontású változata a Hubble oldalán érhető el (NASA, ESA, SAO, CXC, JPL-Caltech, STScI).

A Chandra röntgentartományban készített felvételén (kék színnel jelölve) óriási, forró csillagközi gázfelhők látszanak, melyek nem csak hidrogént és héliumot, hanem nehezebb elemeket (oxigén, magnézium, szilícium, vas) is tartalmaznak – ezek a már említett szupernóva-robbanások során keletkeztek, s a nagy sebességgel terjedő lökéshullámoknak köszönhetően épültek be a csillagközi gázanyagba. Így a "beszennyezett" gázfelhőkből keletkező, új csillag- és bolygórendszerek (hasonlóan a Naprendszerhez) már eleve magasabb nehézelem-tartalommal rendelkeznek. A nagyenergiájú tartományokban látszó pontforrások főleg ún. röntgenkettősök: ezekben a rendszerekben egy normál csillag és egy kompakt objektum (neutroncsillag vagy fekete lyuk) található – a megfigyelt röntgensugárzás oka pedig az, hogy a normál komponensekről a kompakt objektumokra átáramló anyag utóbbiak felszínéhez közeledve nagy mértékben felforrósodik.

A vörös színnel jelölt infravörös komponens főként az újonnan születő csillagok által néhány száz K-re melegített porfelhőkből származik, melyek közül a legerősebben a két galaxis által közösen átfedett területen lévők sugároznak. A Hubble-űrtávcső felvételén főként csillagkeletkezési régiók és idősebb csillagok figyelhetőek meg (fehér, ill. arany szín), míg a porsávok barna színben láthatóak. A halványnak tűnő objektumok többségét kisebb-nagyobb csillaghalmazok teszik ki, melyek egyenként akár több ezer csillagot is tartalmazhatnak.

Forrás: HubbleSite Newscenter, 2010.08.05. 

Hozzászólás

hozzászólás