Az adatok feldolgozását követő analízis arra utal, hogy a vizsgált források közül hét a közelmúltban történt szupernóva-robbanás maradványa – olyan csillagoké, amelyek a Földről nézve az elmúlt hatvan évben robbantak fel. A kutatók alapos analízissel kimutatták, hogy a szupernóvák saját mágneses tere az, ami ezen források irányából az átlagosnál nagyobb rádióemissziót eredményez, nem pedig a galaxisé. A korbecslést pedig azt tette lehetővé, hogy a nagy felbontású rádiófelvételeken sikerült közelítőleg megbecsülni a táguló gázmaradványok átmérőit.
Az Arp 220 jelű galaxis a Hubble-űrtávcső felvételén; az inzert a VLBI rádiótávcső-hálózat mérései alapján azonosított szupernóva-maradványokat mutatja (NASA, ESA, Hubble Heritage Team, Chalmers Egyetem)
Ennyi szupernóvát egyszerre még soha nem detektáltak azonos galaxisban. Ez a szám mindazonáltal mutatja azt is, milyen hatékony a csillagképződés ebben az objektumban. Az Arp 220 egy ún. csillagontó galaxis, melyben a csillagképződési ráta az átlagosnál jóval magasabb. A várakozások alapján az ilyen csillagvárosokban a szupernóva-robbanások is jóval gyakoribbak. A kutatók becslése alapján a most vizsgált galaxisban kb. negyedévenként robbanhat fel egy csillag, míg a Tejútrendszerben átlagosan egy évszázadot is várnunk kell egy hasonló, kataklizmikus eseményre.
Az eredmények az Astrophysical Journal október 20-i számában kerülnek közlésre.
Forrás: ScienceDaily, 2011.09.30.
