Saját készítésű teleszkópjával fedezett fel tízmillió fényévre lévő törpegalaxist egy olasz amatőrcsillagász, Giuseppe Donatiello.
Egy olyan korban, ahol hatalmas távcsövek pásztázzák az eget, a lelkes amatőröknek nem sok esélyük marad a felfedezésekre. Kis türelemmel és megfelelő felszereléssel azonban egy amatőrcsillagász is rábukkanhat egy viszonylag közeli, de mégis még ismeretlen galaxisra. Giuseppe Donatiello a dél-olaszországi Pollino Nemzeti Park területéről jó ideje vizsgálja saját készítésű teleszkópjával az Andromeda-galaxis környezetét törpegalaxisok és csillagáramok után kutatva. Régebbi, 2010-ben és 2013-ban készített felvételein Donatiello azonosítatlan fényfoltra lett figyelmes: kiderült, hogy egy szferoidális (nagyjából gömbszerű) törpegalaxis bujkál az Andromeda-köd túloldalán. Az új törpegalaxist Donatiello I névre keresztelték.
„Szó szerint ugráltam örömömben.” – mondta el Donatiello. „Mindig is érdekelt a Lokális Csoport és úgy általában a törpegalaxisok, ezért találni egy ilyen objektumot valóban hatalmas öröm.” A felfedezés 2018. október 10-én jelent meg az arXiv preprint portálon. A tanulmány vezető szerzője David Martínez-Delgado (Heidelbergi Egyetem).
A Donatiello I nem számít nagy galaxisnak. Nagyjából tízmillió fényév távolságra van, és úgy tűnik, hogy csak néhány száz fényév a kiterjedése. Összehasonlításképpen saját galaxisunk, a Tejútrendszer mintegy 100 ezer fényév átmérőjű. A Donatiello I emellett igen halvány is: a felületi fényessége csupán 26,5 magnitúdó/négyzetívmásodperc, így alig emelkedik ki az égi háttérből.
A felfedezéshez Donatiello egy rendkívül alacsony színi hibájú, 127 mm-es, f/9-es fényerejű refraktort használt, amelyet különböző távcsövek alkatrészeiből szerelt össze, és egy hűtött, 2 megapixeles CCD-kamerával látott el. Miután a Sloan Digitális Égboltfelmérés (SDSS) program ugyanazokról a koordinátákról készített felvételeit átnézte, és meggyőződött arról, hogy a felfedezés valós, a képet megosztotta a Facebookon. Martínez-Delgado, a Heidelbergi Egyetem munkatársa innen értesült a felfedezésről. Felvette a kapcsolatot az amatőrcsillagásszal, és felajánlotta, hogy társszerző lesz egy készülő tanulmányban, részben azért, hogy biztosítsa Donatiello felfedezőként való elismerését.
A csillagászok újabb felvételeket készítettek az objektumról a Kanári-szigeteki 3,58 méteres Galileo Nemzeti Teleszkóppal és a 10,4 méteres Gran Telescopio Canarias (GTC) műszerrel. Martínez-Delgado és munkatársai a Donatiello I távolságát igyekeztek megmérni azáltal, hogy azonosították a legfényesebb vörös óriásait, és összehasonlították azok látszólagos fényességét az ismert abszolút fényességükkel. A légköri viszonyok nem voltak kedvezőek, de a becslések alapján a törpegalaxis öreg és önmagában álló lehet, éppen a Lokális Csoportunk mellett.
Martínez-Delgado és munkatársai legközelebb a Hubble-űrtávcsővel akarják megvizsgálni a galaxist, Delgado pedig folytatja a kutatást: „Mindig is érdekeltek a törpegalaxisok, ezért ebbe az irányba megyek tovább.”
Giuseppe Donatiello többi képe ezen az oldalon tekinthető meg.
Forrás: Sky & Telescope
