Folyómaradványok a Mars Express felvételein

3989

Bár a Mars idegen helynek tűnhet, de mégis sok tekintetben szinte hátborzongatóan ismerős is – ilyen például ez az ősi, kiszáradt folyórendszer, amely majdnem 700 km-en keresztül húzódik a felszínén, így az egyik leghosszabb völgyrendszer a bolygón. Az ESA Mars Express egységének új felvételein látható terület a bolygó egyenlítőjétől délre található, felszínformáiról pedig tudjuk, hogy vízfolyások és becsapódások okozták: olyan események, amikor az űrből sziklák hullottak le és ütköztek a marsfelszínbe.

A Nirgal Vallis kiszáradt folyómeder felülnézetből. (ESA/DLR/FU Berlin, CC BY-SA 3.0 IGO)

A régióban mindkét mechanizmus megfigyelhető: számos kráter, némely nagy, némely kicsi, látható szétszórva a karamelles beütésű, okkersárga felszínen, valamint egy fához hasonlatos, szerteágazó csatorna, amely jól láthatóan halad keresztben a felvétel közepén. Az ősi völgyrendszer neve Nirgal Vallis, és egykoron az egész Marsot behálózó folyóvizekkel volt teli. A környező kráterek jellemzőit megvizsgálva kutatók úgy becsülik, hogy a rendszer körülbelül 3,5 – 4 milliárd éves lehet.

Nirgal Vallis és környezete. A fehér téglalappal körbevett területről készített felvételeket a Mars Express nagyfelbontású sztereó kamerája. (NASA MGS MOLA Science Team)

A felvételeken látható terület Nirgal Vallis azon része, mely a folyórendszer nyugati széléhez közel fekszik. Itt a nyomok szerint lassan szétterül és eltűnik; a keleti oldal jóval kevésbé ágazik szét, inkább egyetlen völgyként definiált és a hatalmas Uzboi Vallis-ba nyílik. Ez a terület úgy vélik, hogy a múltban egy hatalmas, ősi tónak adott otthont, mely azóta rég kiszáradt.

A Nirgal Vallis tipikus példája az angol nevén amphitheatre-headed valley felszínformának. Ahogyan a név sugallja, ahelyett, hogy élesen vagy durván érnének véget, ezek a mellékfolyók jellegzetes, félkör alakú, a régi görög amfiteátrumokra emlékeztető kerekded formákban végződnek. Az ilyen völgyeknek tipikusan meredek fala és sima medre van, valamint, ha keresztben elvágnánk, U alakot mutatnának. A képeken látható völgyek körülbelül 200 m mélyek és 2 km szélesek, medrüket pedig homokos dűnék takarják be. Ezen dűnék megjelenéséből arra következtethetünk, hogy a marsi szelek tipikusan durván párhuzamosan fújnak a völgy falaival.

A Nirgal Vallis topografikus nézete. A kékes színek alacsonyabb, míg a fehér, sárga és pirosra színezett területek magasabban helyezkednek el. (ESA/DLR/FU Berlin, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Földön gyakran láthatunk ilyen völgyeket, például a chilei Atacama-sivatagban, a Colorado-fennsíkon vagy a Hawaii-szigeteken is. A Marson is több található, pl. a Nanedi Valles és Echus Chasma mindketten egyértelmű példái ezen érdekes felszínformának. Mindkettő földi vízelvezető rendszerekre emlékeztet, ahol a kanyargó, meredek falú völgyek (melyeket úgy véljük, szabadon folyó víz formált) több száz km marsi kőzeten, ősi vulkanikus alföldeken, lávafolyásokon és az erős marsi szelek lerakott hordalékain törtek keresztül.

A Nirgal Vallis perspektivikus képe, melyet a Mars Express felvételeivel és egy 3D digitális domborzati modell kombinációjával készítettek. (ESA/DLR/FU Berlin, CC BY-SA 3.0 IGO)

A Nirgal Vallis-hoz hasonló völgyek a marsi egyenlítő körüli alacsony szélességű területeken mindenütt előfordulnak, azt sugallva, hogy egykoron ezeknek a régióknak jóval enyhébb, földszerűbb éghajlata volt, mint napjainkban. A száraz és ellenséges bolygó ellenére, amit ma látunk, a Mars régen jóval melegebb és nedvesebb volt – a felszínén található ásványok és felszínformák változatos elegye is erről árulkodik. Kutatók úgy vélik, hogy a Nirgal Vallis úgy keletkezhetett, mint a morfológiailag hasonló földi völgyek. Mivel úgy tűnik, nincsenek elágazó, fához hasonló mellékfolyók, amelyek táplálnák a Nirgal Vallis fő völgyét, valószínű, hogy az ősi Mars vizeit csapadék és a környező terület felületi lefolyásai tölthették újra.

A rendszernek a talajvíz okozta süppedés folyamatához is lehet köze: ekkor a víz nem tud függőlegesen mozogni egy közegben, hanem helyette folyamatosan laterálisan áramlik a felszín alatti anyag rétegei között. Ezt a fajta mechanizmust a Földön is megfigyelhetjük olyan környezetekben, ahol a felszíntakaró roppant finom és laza, így nehéz a víznek behatolnia. Ezek erősen iszapos, homokos, laza és finom szemcséjű környezetek, ahol a felszín alsóbb rétegei jobban áteresztőek és „barátságosabbak” a víz számára.

3D-s felvétel a Nirgal Vallis kiszáradt folyóvölgyről, melyet piros-kék vagy piros-zöld 3D-s szemüveggel nézve élvezhetjük ki a térbeli hatást. A képre kattintva elérhetővé válik a nagyfelbontású képhez vezető link is. (ESA/DLR/FU Berlin, CC BY-SA 3.0 IGO)

A felvételek az űrszonda nagyfelbontású sztereokamerájával készültek (High Resolution Stereo Camera), amely színesben és nagy felbontással térképezi fel a Mars teljes felszínét. Célját, mely a vörös bolygó jellemzőinek teljes egészében való feltárása és megértése, az ESA-Roszkozmosz ExoMars 2016-ban pályára állt Trace Gas Orbiter keringőegysége, valamint az ExoMars Rosalind Franklin rovere is támogatni fogja, mely jövőre fog megérkezni, hogy együtt segítsenek megfejteni a Mars bolygó titkait.

Forrás: ESA

Hozzászólás

hozzászólás