A New Horizons hazatelefonált – sikeres volt az újévi randevú a kisbolygóval

5137

Ez az év is jól kezdődik a NASA-nál: a New Horizons űrszonda sikeresen elrepült az Ultima Thule („távoli sziget”) kisbolygó közelében és erről rádióüzenet küldött. A leküldött telemetriai adatok szerint a fedélzeti berendezései kifogástalan állapotban vannak és tovább működnek. A képek és tudományos mérési adatok majd később érkeznek meg.

Megérkeztek az első hírek a Kuiper-övben a Naptól és már az Ultima Thule kisbolygótól is távolodó New Horizons szondáról. A NASA űrszondája a terveknek megfelelően 2019. január 1-jén, fedélzeti időben 05:33 világidőkor mintegy 3540 km-re megközelítette a 2014 MU69 Ultima Thule („távoli sziget”) elnevezésű kisbolygót a Kuiper-övben, és erről „minden rendben, jól vagyok” rádióüzenetet küldött a földi irányításnak, amivel nyugtázta, hogy rendben megtörtént az elrepülés, és a fedélzeti műszerei, berendezései is jól működnek, a szonda „egészséges”.

Mivel az űrszonda a Földtől mintegy 44 CSE távolságra volt, a rádióüzenet 6,1 óra alatt ért el a Földre. Ez tehát az új esztendő legelső fontos űrkutatási eseménye, ugyanis az űrkutatás történetében az Ultima Thule a legtávolabbi égitest, amit űrszonda közvetlen közelről meglátogatott.

A NASA New Horizons küldetésének Pluto utáni újabb mérföldköve 2019. január 1-jén, újév napján következett be (NASA, JHUAPL)
A NASA New Horizons szondája és a 2014 MU69 Ultima Thule kisbolygó helyzete a Kuiper-övben 2019. január 1-jén (JHUAPL)

Az aszteroida közelében készített képek és más tudományos adatok a Földre csak igen hosszú idő elteltével érkeznek majd meg a szondáról, ezért most még nem ismertek a Kuiper-öv kis objektumának valódi alakja és felszíni részletei.

Az Ultima Thule kisbolygó lehetséges összetett alakja az eddigi megfigyelések alapján a művész elképzelése szerint. A kisbolygó közelében a New Horizons szonda a 2,1 méteres parabolaantennájával (kép: NASA, JHUAPL)

A New Horizons szonda 2,1 méteres rádióantennája a kisbolygóval történt találkozás után 4 órával kezdte meg az üzeneteket a Földre sugározni. A Földről nézve a szonda most a Nyilas (Sagittarius) csillagkép irányában mozog, így az Ultima Thule-találkozás után leküldött rádiójeleket Európából lehet fogni. Most a NASA DSN (Deep Space Tracking Network, Nagy hatótávolságú [Mély-űr] Űrkövető Hálózat) Madrid közelében található 70 méteres rádióantennájával lehetett fogni a New Horizons rádiójeleit.

A NASA DSN 70 méteres rádiótávcsöve a spanyolországi Madrid mellett (kép: NASA, DNS, Spacefligthnow)

A Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumában (Applied Physics Laboratory, JHUAPL, Laurel, Maryland) berendezett irányítóközpontban nagy volt az öröm és megelégedettség, amikor a szonda rádióüzenete sikeresen megérkezett és a szonda jó állapotáról adott információt.

A New Horizons JHUAPL irányítóközpontjában Alan Stern, a program tudományos vezetője és a telemetriai adatok felelőse gratulál egymásnak a sikerhez (kép: JHUAP, NASA TV, 2019. január 1. 15:20 adás képernyő képe)

Egyébként újév napja különleges a csillagászat, illetve a Naprendszer megismerésének történetében: 1801. január 1-jén Giuseppe Piazzi Palermóban felfedezte a Mars és Jupiter pályája között keresett égitestet, amiről kiderült, hogy kisbolygó és később Ceresnek nevezték el (2006-tól törpebolygónak lett átsorolva), majd most 2019. január 1-én a New Horizons szonda megközelítette a Plutótól eltekintve első kis égitestet a Kuiper-övben.
Tehát a kutatók 1801-ben elmondhatták és most is elmondhatják, hogy „ez az év jól kezdődik!”.

A bal oldali kép a New Horizons LORRI kamerájával készült két felvétel kompozíciójaként állt elő és egyelőre ez mutatja a legjobban az Ultima Thule méretét és alakját. A jobb oldali fantáziarajz ez alapján azt mutatja, milyen lehet a kis égitest valódi alakja, és ahhoz képest hogyan állhat a forgástengelye (NASA/JHUAPL/SwRI; James Tuttle Keane)

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Hozzászólás

hozzászólás