Így forgasd a kisbolygót – a “platina aszteroida” árnyékos oldala

1176

Csak egy rendkívül sok nullát tartalmazó számmal leírható értékű kisbolygóról cikkez a napokban a sajtó, de mint már oly sokszor, a valóság sokkal árnyaltabb és bizonytalanabb.

Néhány nappal ezelőtt bukkant fel, majd terjedt el a hír, miszerint egy 300-600 méter átmérőjű, nagyjából 100 millió tonnányi platinát tartalmazó kisbolygó halad el bolygónk közelében. Maga a platinatartalmú aszteroida gondolata nem légből kapott, hiszen a bolygónkra hullott vasmeteoritok platinát is tartalmaznak (továbbá nikkelt, kobaltot, irídiumot, germániumot is), ezek pedig korábban kisbolygók részei voltak. A kisbolygók között találunk is olyan osztályt, az M típusúakat, amelyekről azt gondolják, hogy a vasmeteoritok egyik forrásai lehetnek, ahogy egyik alosztályuk pedig az S típusú kisbolygókkal mutat rokonságot. A kisbolygók osztályba sorolásához fel kell venni a spektrumukat, de legalább több színben, több fotometria sávban kell megfigyelni őket. A (436724) 2011 UW184 esetében azonban nem találunk ilyen méréseket az irodalomban. Akkor miből gondolták, hogy nagy mennyiségű fémet tartalmaz?

aaa
Az űrszondával meglátogatott kisbolygók és üstökösmagok arányos méretét és alakját bemutató ábra igen változatos világot mutat. (E. Lakdawalla, NASA/JPL/ESA/JHUAPL/JAXA/Russian Academy of Sciences)

Ahogy a jelöléséből is következik, a földközeli kisbolygók közé tartozó égitestet 2011 októberében fedezték fel, de 20-21 magnitúdós fényessége és nagy távolsága miatt részletes vizsgálatokat nem tudtak végezni róla. A 2,06 éves keringési idejű, bolygónkat legfeljebb 360 ezer km-re megközelítő aszteroidát 2013-ban látták újra, ekkor már kicsit közelebb jött, de a 36 millió km-es távolság még mindig nem nevezhető ideálisnak. Ez az időszak idén jött el, hiszen július 19-én 2,6 millió km-re haladt el mellettünk, így nagy fényessége miatt részletesebb fotometriai vizsgálatok, közelsége okán pedig radaros megfigyelések alá lehetett venni.

A néhány héttel ezelőtti első hosszú távú fényességmérések pedig azt mutatták, hogy méretéhez képest igen gyorsan forog, egy nap mindössze 37 percig tart a kisbolygón, és alakja is igen elnyúlt. Emiatt az elnyúlt test végeinél már olyan nagy a kerületi sebesség, hogy lazább szerkezet esetén a centrifugális erő szétszakítaná a kisbolygót. Számításokat végezve arra jutottak, hogy minden bizonnyal csak egy tömör, erős szerkezet bírja ki ezeket az erőhatásokat, ezután pattant ki valakinek a fejéből, hogy akkor minden bizonnyal a vasmeteoritokra emlékeztető anyagösszetétele lehet. Innen pedig már csak néhány osztás és szorzás, és megkapjuk, hogy mennyi és mekkora értékű platina (meg sok egyéb értékes fém) lehet a kisbolygóban.

aaa
Az első radarképek a 2011 UW158 jelű kisbolygóról július 14-én készültek a 305 méter átmérőjű Arecibo-i rádiótávcsővel. A 7,5 méteres felbontású képek 4 percet ölelnek fel. (Arecibo Observatory)

Ez azonban csak egy feltételezés, ami még számos megerősítést kíván. Egyrészt a kisbolygó átmérője is csak közelítő pontossággal volt ismert, másrészt mindenképpen szükség lenne spektroszkópiai mérésekre is. Az érdekes hír azonban kiszabadult a palackból, és innen nem volt megállás. A radaros mérések viszont alátámasztották a gyors forgásra, a méretre (300×600 méter), és így a szilárd összetételre vonatkozó feltételezést, de semmi biztosat nem tudunk a tényleges fémtartalomról. Egy tömör kőzetekből álló szerkezet is elképzelhető. Fontos információ lehet a fémtartalomra, hogy mennyire radarfényes az égitest, de ilyen eredmény még nem látott napvilágot. Az viszont biztos, hogy nem szokványos égitesttel van dolgunk, ebben a több száz méteres tartományban csak két másik kisbolygót ismerünk, amely ennyire gyorsan forog, pedig több száz földsúroló kisbolygóról vannak már forgási adataink.

vvv
A radarvisszhangok alapján előállított képsor gyönyörűen mutatja a 2011 UW158 forgását és alakját is. (Arecibo Observatory)

A napokban szép csöndben egy másik, frissen felfedezett földközeli kisbolygó, a 2015 HM10 is elhaladt a közelünkben. A kisebb, 40×80 méteres égitest jóval közelebb, 440 ezer km-re megközelítette bolygónkat, így erről is szép radarvisszhangot kaptak a kutatók. Ez az égitest még gyorsabban, 22 perc alatt fordul meg a tengelye körül, ám jóval kisebb is, mint a 2011 UW158, így a végeinél nem ébred akkora centrifugális erő.

bbb
A 2015 HM10 jelű kisbolygó 42 képből összeállított, 29 percet felölelő radarképe július 7-én készült a Green Bank-i 100 m-es rádiótávcső adatai alapján. A képek felbontása 3,8 méter. (NASA/JPL-Caltech; NRAO/AUI/NSF)

Reméljük a következő napokban minél több információt megtudunk majd a 2011 UW158-ról, mert ezt követően hosszú ideig távol marad tőlünk, a mostaninál közelebb majd 2108-ban kerül bolygónkhoz. A 2015 HM10-nél még rosszabb a helyzet, 2156-ig nem kerül ilyen közel hozzánk, 2019-ben is csak 4,5 millió km-ig jut.

Hozzászólás

hozzászólás