Csak egy rendkívül sok nullát tartalmazó számmal leírható értékű kisbolygóról cikkez a napokban a sajtó, de mint már oly sokszor, a valóság sokkal árnyaltabb és bizonytalanabb.
Néhány nappal ezelőtt bukkant fel, majd terjedt el a hír, miszerint egy 300-600 méter átmérőjű, nagyjából 100 millió tonnányi platinát tartalmazó kisbolygó halad el bolygónk közelében. Maga a platinatartalmú aszteroida gondolata nem légből kapott, hiszen a bolygónkra hullott vasmeteoritok platinát is tartalmaznak (továbbá nikkelt, kobaltot, irídiumot, germániumot is), ezek pedig korábban kisbolygók részei voltak. A kisbolygók között találunk is olyan osztályt, az M típusúakat, amelyekről azt gondolják, hogy a vasmeteoritok egyik forrásai lehetnek, ahogy egyik alosztályuk pedig az S típusú kisbolygókkal mutat rokonságot. A kisbolygók osztályba sorolásához fel kell venni a spektrumukat, de legalább több színben, több fotometria sávban kell megfigyelni őket. A (436724) 2011 UW184 esetében azonban nem találunk ilyen méréseket az irodalomban. Akkor miből gondolták, hogy nagy mennyiségű fémet tartalmaz?
Ahogy a jelöléséből is következik, a földközeli kisbolygók közé tartozó égitestet 2011 októberében fedezték fel, de 20-21 magnitúdós fényessége és nagy távolsága miatt részletes vizsgálatokat nem tudtak végezni róla. A 2,06 éves keringési idejű, bolygónkat legfeljebb 360 ezer km-re megközelítő aszteroidát 2013-ban látták újra, ekkor már kicsit közelebb jött, de a 36 millió km-es távolság még mindig nem nevezhető ideálisnak. Ez az időszak idén jött el, hiszen július 19-én 2,6 millió km-re haladt el mellettünk, így nagy fényessége miatt részletesebb fotometriai vizsgálatok, közelsége okán pedig radaros megfigyelések alá lehetett venni.
A néhány héttel ezelőtti első hosszú távú fényességmérések pedig azt mutatták, hogy méretéhez képest igen gyorsan forog, egy nap mindössze 37 percig tart a kisbolygón, és alakja is igen elnyúlt. Emiatt az elnyúlt test végeinél már olyan nagy a kerületi sebesség, hogy lazább szerkezet esetén a centrifugális erő szétszakítaná a kisbolygót. Számításokat végezve arra jutottak, hogy minden bizonnyal csak egy tömör, erős szerkezet bírja ki ezeket az erőhatásokat, ezután pattant ki valakinek a fejéből, hogy akkor minden bizonnyal a vasmeteoritokra emlékeztető anyagösszetétele lehet. Innen pedig már csak néhány osztás és szorzás, és megkapjuk, hogy mennyi és mekkora értékű platina (meg sok egyéb értékes fém) lehet a kisbolygóban.
Ez azonban csak egy feltételezés, ami még számos megerősítést kíván. Egyrészt a kisbolygó átmérője is csak közelítő pontossággal volt ismert, másrészt mindenképpen szükség lenne spektroszkópiai mérésekre is. Az érdekes hír azonban kiszabadult a palackból, és innen nem volt megállás. A radaros mérések viszont alátámasztották a gyors forgásra, a méretre (300×600 méter), és így a szilárd összetételre vonatkozó feltételezést, de semmi biztosat nem tudunk a tényleges fémtartalomról. Egy tömör kőzetekből álló szerkezet is elképzelhető. Fontos információ lehet a fémtartalomra, hogy mennyire radarfényes az égitest, de ilyen eredmény még nem látott napvilágot. Az viszont biztos, hogy nem szokványos égitesttel van dolgunk, ebben a több száz méteres tartományban csak két másik kisbolygót ismerünk, amely ennyire gyorsan forog, pedig több száz földsúroló kisbolygóról vannak már forgási adataink.
A napokban szép csöndben egy másik, frissen felfedezett földközeli kisbolygó, a 2015 HM10 is elhaladt a közelünkben. A kisebb, 40×80 méteres égitest jóval közelebb, 440 ezer km-re megközelítette bolygónkat, így erről is szép radarvisszhangot kaptak a kutatók. Ez az égitest még gyorsabban, 22 perc alatt fordul meg a tengelye körül, ám jóval kisebb is, mint a 2011 UW158, így a végeinél nem ébred akkora centrifugális erő.
Reméljük a következő napokban minél több információt megtudunk majd a 2011 UW158-ról, mert ezt követően hosszú ideig távol marad tőlünk, a mostaninál közelebb majd 2108-ban kerül bolygónkhoz. A 2015 HM10-nél még rosszabb a helyzet, 2156-ig nem kerül ilyen közel hozzánk, 2019-ben is csak 4,5 millió km-ig jut.
