Megmagyarázhatatlan “lőtt sebektől” halnának meg emberek, ha létezne ilyen típusú sötét anyag

8169

Habár az Univerzum tömegének körülbelül 85%-át sötét anyag teszi ki, a titokzatos anyag tulajdonságairól vajmi keveset tudunk. Egy népszerű elmélet szerint gyengén kölcsönható nagytömegű részecskék (WIMP) alkotják. Ezek a részecskék gyakoriak lennének, de olyan kevéssé hatnának kölcsön a rendes anyaggal, hogy csak roppant érzékeny műszerekkel lenne csekély esélyünk kimérni őket. Egyelőre olyan, folyékony xenonnal és argonnal töltött, föld alatti laboratóriumokban elhelyezett tartályokban sem tudták kimutatni őket, amelyek elméletben képesek lennének más zavaró tényezőktől (pl. kozmikus sugárzás) elzárva érzékelni őket.

Kísérteties gyűrű a ZwCl0024+1652 galaxishalmazban, mely napjaink egyik legerősebb bizonyítéka a sötét anyag létezésére. Csillagászok szerint a sötét anyag gyűrűt két óriási halmaz ütközése okozhatta. (ESA/Hubble)

A nehezebb részecskéket alkotó makrók elmélete egy kevésbé ismert jelölt a sötét anyag megmagyarázására. Bár a makrók jóval ritkábbak lennének a WIMP-eknél, a rendes anyaggal végbemenő bármilyen ütközésük mégis olyan heves lenne, hogy egyértelmű nyomot hagynának maguk után. Egy közelmúltban megjelent tanulmányban azt vizsgálták, hogyan néznének ki ezek a nyomok, ha a makrók embereket találnának el.

Glenn Starkman és Jagjit Singh Sidhu, az Ohio-i Case Western Reserve University elméleti fizikusai, eredetileg gránit táblákban keresték a nyomokat, mikor egy kollégájuk, Robert Scherrer felvetette, miért nem használnak embereket detektorként. Scherrer elmondása szerint a szóban forgó energiákon ezek a makrók legjobb esetben is megcsonkítanák, legrosszabb esetben meg is ölnék az embereket.

A kutatócsoport elindult az ötlet mentén és olyan makrókat modelleztek, melyek hatása egy .22-es kaliberű fegyverből kilőtt végzetes lövéséhez hasonlít. Az ilyen részecskék kicsinyek, de roppant nehezek, így ugyanakkora energiát bocsájtanának ki egy emberen való áthaladáskor, mint a lövedék. Számításaikban az elmúlt évszázadban Kanadában, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában élt emberekre fókuszáltak, mert kutatók szerint ezen területek feljegyzései a legpontosabbak arról kik és miként haltak meg.

Egy ilyen méretű mintában arra számítottak, hogy legalább egy tucat olyan megmagyarázhatatlan halálesetről készült jegyzetet találnak, melyek láthatatlan sötét anyag „lövedékekre” utalnának. De egyet sem találtak. Az ilyen esetek pedig igen figyelemfelkeltőek lennének, olyan holttesteket vagy haldokló sérülteket hagynának ugyanis hátra, ahol az áldozatok olyan cső alakú sebektől szenvednének, melyből a szövetek egyszerűen elpárologtak.

Ez a kutatás nem zárja ki teljesen a nehéz makró sötét anyag elméletét, pusztán kizárja egy bizonyos tartományukat. A nehezebb makró sötét anyag nem lenne elég gyakori ahhoz, hogy kimérhessék, más formái pedig nem ölnének embereket. Paolo Gorla olasz részecskefizikus szerint azonban ettől még létezhet roppant nehéz sötét anyag is.

A Case Western kutatócsoport nem az egyetlen, aminek tagjai új módokon próbálják detektálni a sötét anyagot. Katherine Freese, a Texas-i Egyetem elméleti fizikusa, aki bár a jelen kutatásnak nem volt résztvevője, de maga is tanulmányozta már a sötét anyag és az ember kölcsönhatását, paleo-detektor kísérleteket dolgozott ki, melyek elég érzékenyek ahhoz, hogy ősi ásványokban kimutassák a WIMP-ek nyomait. A kőzetek azonban egyértelműbb nyomait is mutathatnák a nehezebb sötét anyagnak. Ha egy makró sziklával ütközne, egyenesen átrepülne rajta, a környezetében levő követ megolvasztva, mely ezután gyorsan új formában szilárdulna vissza. Ha például egy világosabb színű gránit megolvad, az olvadt kőzet sötét, obszidiánhoz hasonló csőként szilárdul meg újra.

Egyelőre a Case Western csapata nem folytatja az emberi halálesetekre vonatkozó vizsgálatait. Idén ősszel szobrokat, gránit munkalapokat és sírköveket fognak vizsgálni sötét, elliptikus foltokat keresve, melyek a makrók gránittal való találkozásának nyomai lehetnek. Következő lépésben remélik, hogy sikerül azonosítani makrók egy egész skálájának tulajdonságait, majd további embereket kiképezve az egész világon keresnék a gránit felületeken látható makrónyomokat. Így elmondásuk szerint egészen új módon válhatnának detektorok az emberekből.

Forrás: Science

Hozzászólás

hozzászólás