A NASA New Horizons űrszondájának a „piros hóemberre” emlékeztető kisbolygó, az Ultima Thule közelében történt sikeres elrepülését követően naponta újabb és újabb eredményeket tesznek közzé a beérkező képek és adatok feldolgozásával foglalkozó kutatók. Az eddigi adatok alapján nem találtak kísérő holdat, és egyelőre nem mutattak ki gáz- illetve porkómát sem a kisbolygó körül.
A New Horizons űrszonda 2014 MU69 (Ultima Thule – Távoli Sziget) kisbolygó közelében újév napján történt elrepülését követően a Földre továbbított képfelvételek és mérési adatok feldolgozása folyamatosan történik, és 2018. január 3-án, csütörtökön sor került a harmadik sajtótájékoztatóra is az eddigi tudományos eredményekről. A most közzétett eredmények az Ultima Thule körüli esetleges kísérő holdak, törmelék, gáz- és poranyag keresésére, kimutatására, valamint az égitest felszínének tulajdonságaira vonatkoznak. Előállították a kisbolygó térbeliségét érzékeltető anaglif képeket, illetve kézbe fogható 3D-s térbeli modelljét is. Szó esett továbbá a szonda Kuiper-övbeli kiterjesztett küldetésének terveiről is.
Az alábbi animáció két képfelvételből készült és igen szemléletesen mutatja az Ultima Thule elfordulását, alakját és felszíni alakzatait – bár csak az eddig beérkezett alacsony felbontású képek alapján (a sokkal jobb felbontású képek majd később érkeznek meg a szondáról).
Az alábbi kép megfelelő szemüveggel szemlélve térbelinek mutatja az Ultima Thule kisbolygót. A sztereokép két, egymáshoz képest 38 perc különbséggel készült felvételből állt össze, amelyeket a szonda a LORRI kamerával 61 ezer és 28 ezer km távolságból készített.
A New Horizons kutatócsoport elkészítette az Ultima Thule első 3D-s térbeli modelljét is – egyelőre az alacsony felbontású képek felhasználásával. A modellen a kis égitest és két összetevőjének alakja, felszíne és fizikai tulajdonságai is jól szemléltethetőek. Az alábbi képen Mallory Kinczyk (North Carolina State University) tartja kezében az Ultima Thule „piros hóember”-modelljét.
A kis égitest felszíni fényvisszaverőképessége és a felszíni alakzatok, a topográfia közötti összefüggést is vizsgálták. A kisbolygó két összetevőjét összekötő „nyaki” rész például fényesebb, és egyben ezen a vidéken a legmeredekebb a felszín lejtése, ami a finom port a nyak vonalához tereli.
Az Ultima Thule kisbolygó körüli esetleges kísérők, holdak keresése is része a New Horizons programjának, ami azért is fontos, mert ha van holdja, akkor annak mozgásából a kettős rendszer tömegére, a testek méretének és térfogatának ismeretében pedig az átlagos tömegsűrűségre is lehet következtetni. Az eddig a Földre érkezett képeken nem találtak holdat, kísérőt a kisbolygó körül, de nem zárható ki, hogy az összes képfelvétel megérkezése után esetleg találnak majd kis holdat.
Az Ultima Thule körüli gáz-, plazma- és porkörnyezet vizsgálata is fontos, ugyanis gáz- és porkibocsátás esetén kóma alakulhat ki, ami üstökösaktivitást jelentene a Naptól távol, ez pedig önmagában is érdekes folyamat, de a napszél és a kis égitest közötti kölcsönhatás is tanulmányozható lenne nagy naptávolságban.
Az alábbi ábra a napszél és a gázkómával vagy légkörrel igen, de mágneses térrel nem rendelkező kis égitest közötti kölcsönhatását mutatja be a Pluto példáján. Kisebb méretskálán hasonló szerkezetet kellene megfigyelni az Ultima Thule esetében is, például a New Horizons Alice ultraibolya színképelemzőjével, de eddig nem mutattak ki kómát a kisbolygónál. Később, ha minden adat megérkezik a Földre, a részletesebb vizsgálatok
után ez a kép még változhat.
Az Ultima Thule két összetevőjének („Ultima” és „Thule”) színe egyaránt vöröses és nem mutat eltérést, ami a két összetevő kis testnek az ősi Kuiper-öv ugyanazon vidékén történt kialakulására utal. A kisbolygó színe megfelel a dinamikailag „hideg”, vagyis a körhöz közeli és kis pályahajlású Kuiper-övbeli objektumok átlagos vörös színének.
Dinamikailag az Ultima Thule is ilyen „hideg” Kuiper-övbeli objektum, ami azt is jelenti, hogy a Naprendszer kialakulása óta stabil pályán van a Kuiper-övben, és őrzi a kialakulási anyagot.
Az elkövetkezendő hetekben elkészítik az Ultima Thule-elrepülés első tudományos eredményeit ismertető publikációkat, és feldolgozzák a folyamatosan érkező adatokat. Az összes adatot a szonda mintegy húsz hónap alatt továbbítja a Földre. A Kuiper-övbeli kiterjesztett küldetés során a külső Naprendszert és a Neptunuszon túli övezetet kutatja az egyébként nagyon jó műszaki állapotban levő New Horizons szonda.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
Kapcsolódó internetes oldalak:
- New Horizons-eredmények: az Ultima Thule egy időkapszula az ősi Naprendszerből (MCSE, 2019.001.03.)
- A New Horizons szonda első eredményei a távoli kisbolygóról (MCSE, 2019.01.02.)
- A New Horizons hazatelefonált – sikeres volt az újévi randevú a kisbolygóval (MCSE, 2019.01.01.)
