A Földön található víz
eredete régóta foglalkoztatja a bolygónk őstörténetét fürkésző
kutatókat. Jelenlegi elméleteink szerint a Föld és Hold
rendszerének kialakulása után kisbolygók és üstökösök
becsapódásai szállították vízkészletünk nagy részét kozmikus otthonunk felszínére. Azonban
eddig még nem sikerült mérésekkel alátámasztani jelentős
mennyiségű vízjég létezését a Naphoz közelebbi kisbolygóövben
a Mars és a Jupiter pályája között. Az utóbbi években néhány
üstökösszerű viselkedést mutató aszteroidát már sikerült
felfedezni, de olyat még nem, amelynek a teljes felszínét jég
borítaná.
Érdekes felfedezést
jelentett be két független kutatócsoport a Nature magazin április
29-i számában. A.S. Rivkin (Johns Hopkins University) és J.P.
Emery (University of Tennessee), illetve H. Campins (University of
Central Florida) és munkatársai infravörös spektrumokat
készítettek a 24 Themis kisbolygóról. Mindkét kutatócsoport a
NASA 3,0 m-es infravörös távcsövét használta a 2,3 és 4 mikron
közötti hullámhossztartományban. Míg Rivkin és Emery több éven
keresztül követte a kisbolygót, addig Campinsék a 8,4 órás
forgási periódusú égitestet 7 órán át folyamatosan mérték.
Utóbbi jelentősége abban áll, hogy az aszteroida felszínének
nagy részét feltérképezte.
A Themis kisbolygó
infravörös színképe a folytonos vonallal jelölt elméleti
modellel, amelyben jéggel bevont piroxénszemcséket és amorf
szenet tételeztek fel. A 3,4 mikronnál lévő és a modell által
nem leírt további elnyelés a szerves molekuláktól származik.
(Rivkin & Emery, 2010)
A fényvisszaverő képesség (albedó) hullámhosszfüggését bemutató spektrumok a
kisbolygóknál megszokott színképtől eltérő jellegzetességeket
mutattak. 3,1 és 3,4 mikrométernél váratlan elnyelési sávok
tűntek fel, amelyeket vízjéggel és szerves molekulákkal lehet
megmagyarázni. Az adatok részletes modellezése arra utal, hogy a
felszínen lévő kőzeteket vékony vízjégfilm borítja. Emellett
különböző szerves molekulák is jelen vannak. További
érdekesség, hogy a kisbolygó forgása során készült felvételek
nem mutatnak eltérést egymástól, azaz az égitest teljes
felszínét szerves anyagokkal szennyezett jégtakaró borítja.
Mivel a jég a kisbolygó naptávolságában hamar elpárolog,
valószínűsíthető, hogy folyamatosan pótlódik a felszín alatti
rétegekből.
A felfedezés izgalmas
távlatokat nyit a kisbolygókutatásban, mert megerősíti, hogy a
víz gyakori összetevő lehet a főövbeli kisbolygókban. Mindezek
fényében nagy izgalommal várjuk a várhatóan június közepén hazatérő japán
Hayabusa űrszondát, ami a remények szerint mintát hoz az Itokawa
kisbolygóról.
Forrás: Nature, 2010. április 29.
