Hajnalban Geminida maximum!

811

Az egyik legszebb és legaktívabb áramlatnak csak azért nincs nagyobb
híre, mert maximuma a fagyos decemberi éjszakákra esik. Az átlagos ZHR (az egy észlelő által ideális esetben látható rajtagok száma)
120 körül alakul, ami felülmúlja a Perseidák gyakoriságát is. Az
aktivitás maximuma december 13/14-ére esik, de 7-17-e között bármikor
láthatunk Geminida meteorokat feltűnni egünkön. A fehéres színű, kemény
megjelenésű rajtagok közepes, 35 km/másodperces sebességgel lépnek be a
légkörbe.

A rajt 1862-ben említették először, ami azonban nem azért van,
mert addig nem figyeltek oda annyira a meteorrajokra. Ezt megelőzően
egyszerűen még nem léteztek a Geminidák, pontosabban az áramlat nem
keresztezte a földpályát. A Jupiter perturbációs hatása miatt fordult be
a raj bolygónk útjába, és a nem is oly távoli jövőben meg is szűnik
majd ez a szerencsés együttállás. Addig azonban még sok szép Geminida
maximumot láthatunk, hiszen felfedezése óta folyamatosan erősödik az
aktivitás.

Az idén nem ideális, de jó körülmények között láthatjuk december
14-én bekövetkező maximumát. Ez nálunk sajnos nappalra esik, de
13/14-én éjszaka, pontosabban ezen éjszaka hajnalán biztosan szép
hullásban lesz részünk. A hajnali észlelést erősíti az első negyedben
lévő Hold is, amely éjfélkor nyugszik. Aki nem akar hajnalig fent maradni, már a késő esti órákban is próbálkozhat, csak a nyugati égen látszó Holddal ellentétes irányba, kelet, esetleg északkeleti irányba nézzen, mintegy 50 fokos horizont feletti magasságba. A hideg és a szél miatt fontos, hogy nagyon öltözzünk fel, és mint mindig, most is a fényszennyezéstől mentes égbolton láthatjuk majd a legtöbb meteort, melyek száma a közvilágítás növekedésével drasztikusan csökken.

Berkó Ernő csodálatos montázsa a Geminidák 2007-es jelentkezéséről,
amely anno még a világhírű APOD oldalra is felkerült. A felvételen négy
éjszaka 186 Geminida meteorja látható.

Nagy feltűnést keltett szakmai körökben, amikor az IRAS műhold által
1983-ban felfedezett (3200) Phaeton kisbolygóról kiderült, hogy
pályaelemei megegyeznek a Geminidák régóta ismert pályaelemeivel. Ez
volt az első eset, hogy egy meteorraj szülőégitestje nem üstökös, hanem
kisbolygó volt. Azóta már nem lepődünk meg ezen, hiszen számos hasonló
rajt ismerünk. Ezen esetekben feltételezzük, hogy valamikor régen még
mutatott aktivitást az égitest, mára azonban már csak a kiszáradt
üstökösmagot látjuk, mint kisbolygó.

Hozzászólás

hozzászólás