Hazánkból is észlelték a földközeli kisbolygót

575

A nagy hírverést kapott szerda hajnali közelítése sajnos számunkra kedvezőtlen helyzetben történt, ám az amerikai kontinensről számos érdekes megfigyelés készült. Szerdán este aztán már hazánkból is kedvező helyzetben lehetett megfigyelni a távolodó, de még mindig igen közeli égitestet, bár az erős holdfény és a pára nagyon megnehezítette észlelését. Ennek ellenére Kovács Attila écsi amatőrcsillagásznak sikerült felvételt készíteni a kisbolygóról, később pedig a Piszkéstetői Obszervatórium 60 cm-es Schmidt-távcsövével is lencsevégre kapta Vida Krisztián.

 

Kovács Attila november 9-én este, nem sokkal 6 óra után készítette ezt a felvételt egy 20 cm-es tükrös távcsővel, és a rá szerelt Canon EOS 400D típusú digitális fényképezőgéppel. Az 1 perces expozíción jól látható a vonalakkal jelölt kisbolygó elmozdulása. A felvétel készítésének idején az égitest 900 ezer km-re, nagyjából két és félszeres holdtávolságra járt bolygónktól. A háttér az alig 12 fokra látszó Hold erős fénye miatt ilyen világos.

 

A még mindig igen gyorsan mozgó kisbolygó Vida Krisztián november 9-ei felvételein, melyek este 9 körül készültek az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének Piszkéstetői Megfigyelő Állomásán. A 60 cm-es Schmidt-teleszkóppal felvett mindössze 3 másodperces expozíciókon is jól látszik a már 1 millió km-nél távolabb járó égitest. A kivágás szélessége 9 ívperc, a képfeldolgozást Sárneczky Krisztián végezte.

Egy nappal korábban amerikai hivatásos és műkedvelő csillagászok is számos megfigyelést végeztek a Föld közelében elhúzó kisbolygóról. Míg az amatőrcsillagászok CCD-vel vagy videokamerával felszerelt távcsöveikkel készítettek felvételeket a nagyjából 400 m átmérőjű, 325 ezer km távolságban elhaladó égitestről, a szakcsillagászok a sokkal pontosabb adatokat eredményező radaros megfigyeléseket választották. A kaliforniai Goldstone-ban felállított 70 m-es antennával és az arecibó-i (Puerto Rico) 305 m-es rádiótávcsővel is napokon át követték, és követik a kisbolygót. Az alábbiakban a tengerentúli észlelők  leglátványosabb eredményeiből szemezgetünk:

Patric Wiggins, utahi amatőrcsillagász felvételei nem sokkal a legkisebb távolság elérése után, november 9-én hajnali 5 órakor mutatják a kisbolygót. A felső képen a távcső a csillagokat követte, így a gyorsan mozgó égitest az egyes felvételeken csíkot húzva hamar áthaladt a 18×26 ívperces látómezőn. A második animáción viszont már a kisbolygót követte a műszer, így itt a csillagok húznak csíkot a felvételre.

A 70 m-es goldstone-i rádiótávcső adati alapján készült képre kattintva megtekinthetjük azt a videót, amit a november 7-én felvett öt mérésből állított össze a NASA. Bár ekkor még 1,4 millió km-re járt tőlünk az égitest, ezek a 4 méter felbontású képek a legjobbak, melyek egy földsúroló kisbolygóról valaha készültek. A két órát felölelő észlelési időszak alatt jól látható a kisbolygó lassú forgása.

 A képre kattintva megtekinthetjük Mike Renzi (Starhoo Obszervatórium) videofelvételeit, amely több látómezőn keresztül mutatja a kisbolygó mozgását, melynek sebességét jelentősen felgyorsították.

Hozzászólás

hozzászólás