Óriási krátert fedeztek fel a Steins kisbolygó felszínén

617

Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája a terveknek megfelelően 2008. szeptember 5-én, magyar idő szerint 20:58-kor sikeresen megközelítette a 2867 Steins kisbolygót, amelynek felszínéről részletes felvételeket továbbított a Földre. A képeken a legfeltűnőbb alakzat egy óriási kráter, egy múltbéli becsapódás ma megfigyelhető nyoma.

A szonda 20 fényperc távolságra volt a találkozás idején a Földtől, azaz a fedélzeti óra szerint 20:38-kor járt legközelebb a kisbolygóhoz. A pontos pályaszámíŧások szerint 780 km volt a legkisebb távolság a Rosetta és a Steins között, amikor is egymáshoz képest 8,6 km/s sebességgel haladtak. A legkisebb megközelítési távolságot annak alapján határozták meg, hogy a szondában ne tehessenek kárt a kisbolygó körül esetleg létező meteoritikus anyagdarabok, szemcsék (por, törmelék, meteoroidok), illetve a kamerákat ne kelljen túl nagy szögsebességgel elforgatni a követéshez a két test közötti legkisebb távolság idején.

A péntek esti találkozó alatt olyan gyorsan pörögtek az események, hogy az űrszonda az előre meghatározott program szerint automatikusan végezte feladatait: mérések, felvételek készítése, fedélzeti technikai adatok rögzítése. Földi beavatkozásra a nagy távolság miatt esély sem lett volna. Az összegyűlt hatalmas mennyiségű adat Földre való továbbítását a találkozási időpont után több mint 1 órával kezdte meg, magyar idő szerint 22:14-kor. Ezután az ESA közleményben megerősítette a Rosetta sikeres elrepülését a Steins kisbolygó közvetlen közelében. A rádiós kapcsolattartás egyébként a NASA goldstone-i nagy hatótávolságú űrkövető rádióantennáival történt.

Egy váratlan technikai probléma árnyékot vetett a közelítésre: a legkisebb távolság elérése előtt 9 perccel az OSIRIS képfelvevő rendszer kislátószögű (NAC), azaz a nagyfelbontású képek készítésére alkalmas kamerájának mechanikai exponáló zárja nem működött, ezért a fedélzeti program letiltotta a kamerával való további képek készítését, és biztonsági üzemmódba helyezte a műszert. Emiatt a szondának ez az éles (sas)szeme "csukva maradt" a legérdekesebb pályaszakaszon, így nem készülhettek a sokak által várt 16 m-es felbontású felvételek. Szerencsére az OSIRIS nagylátószögű (WAC) kamerája mindvégig rendben működött és a kisebb felbontás ellenére is sikerült az aszteroida felszínéről részletes képeket készíteni. Azt még nem tudni pontosan, hogy mi történt a NAC exponáló zárjával, de a szakemberek remélik, hogy a jövőben rendben fog működni (hasonló hiba már előfordult korábban is ezzel a zárral, és ezért mindig óvatosan működtették a fellövés után).

Válogatás a Rosetta OSIRIS képfelvevő rendszerének nagylátószögű kamerájával készült képekből. A legfeltűnőbb alakzat a kisbolygó méretéhez képest óriási kráter (kép: ESA, Rosetta OSIRIS munkacsoport).

A Steinsről készült képek egy kevésbé elnyúlt alakú, inkább tömzsi kúpszerű sziklatömböt mutatnak, amivel jól egyezik a Földről csillagászati teleszkópokkal végzett megfigyelésekből számított háromdimenziós alakmodell. Az aszteroida egy 4,6 km-es gömbbel jól közelíthető méretű test, ami szintén jól egyezik az előzetes földi fotometriai eredményekkel.

Egy kis égitest óriási becsapódási krátere úgy tűnik, nem egyedi jelenség a Naprendszerben: ezt mutatja például a Phobos marshold, illetve a 253 Mathilde, most pedig a 2867 Steins kisbolygó felszínén lévő hatalmas kráter is. Az, hogy az ilyen nagy méretű krátert létrehozó becsapódás nem törte szét a kis égitestet, a laza belső szerkezetnek köszönhető, mivel így az ütközés lökéshulláma erősen csillapodik az üreges szerkezetű testben. Valószínűleg a Steins is ilyen "kozmikus kőrakás" lehet, de ez majd csak a Rosetta mérési adatainak részletes elemzéséből derül ki.

Egyelőre nem találtunk feltűnő méretű, illetve fényességű holdacskát a kisbolygó közelében, de a kutatás még folyik, mert nem könnyű halvány objektumokat keresni a nagy képeken. A közeljövő feladata a kisbolygó térképének összeállítása, a háromdimenziós alakmodell pontosítása, ásványi összetételének a meghatározása, valamint tömegének, tömegsűrűségének és forgási paramétereinek a kiszámítása.

A Rosetta ezek után folytatja bolygóközi útját, és a tervek szerint ismét a Föld közelébe kerül 2009. november 13-án. A Föld általi hintamanővert követően a 21 Lutetia kisbolygóval fog találkozni 2010. július 10-én, majd onnan az elsődleges úticélja, a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös felé veszi az irányt, amelyhez 2014-ben fog megérkezni.

A Rosetta-programban jelentős a magyar űrtechnológiai és tudományos kutatási részvétel, amelynek döntő hányada a Philae leszállóegységhez kötődik. A fedélzeti energiaellátó rendszeren (BME SZHRT fejlesztése) és a központi számítógépen (KFKI RMKI fejlesztése) kívül két mérőműszer-együttes (ROMAP, SESAME) egyes műszereit, vagy azok részegységeit is hazai kutatóhelyen, a Magyar Tudományos Akadémia KFKI Atomenergia Kutatóintézetben fejlesztették, illetve készítették. E sorok írója pedig az OSIRIS kamerái által készített képek tudományos elemzésében vesz részt nemzetközi munkacsoportban, és ezt a hírt is főleg a frissen beérkezett képek alapján állította össze.

Forrás:

Kapcsolódó anyagok:

Hozzászólás

hozzászólás