A Quaoar „hője”

122

David Jewitt (University of Hawaii) és Jane Luu (MIT Lincoln Lab) a
Mauna Keán felállított 8,3 méteres Subaru teleszkóppal spektrumfelvételt
készített a kb. 1250 km-es Quaoar nevű Kuiper-objektumról. Nem csak a
színkép volt jó minőségű és „tiszta”, de az 1,65 mikrométernél
rögzített erős abszorpciós vonal szabályos szerkezetű vízjégre utalt az
objektum felszínén. A Quaoaron jellemző 50 K (-220 °C) hőmérsékleten
termodinamikai megfontolások alapján a víz főleg amorf formában
kellene hogy megjelenjen. A megfigyelt rendezett kristályszerkezet
kialakulásához magasabb, nagyságrendileg 110 K (-160 °C) „meleg”
kellett.

A Quaoar pályája (NASA és A. Feild (STScI) nyomán)

Tehát valamikor a múltban a felszín jelentős része legalább ennyire
felmelegedett. Ezt két jelenség okozhatja: kriovulkanizmus (jég
tartalmú lávák kiömlése) a belső hő miatt, vagy pedig becsapódások. A
fenti két teória össze is kapcsolható: a felszín közelébe nyomult magma
megszilárdulásakor keletkezett az anyag, amelyet a becsapódások tördelő
hatása dobott a felszínre. A kristályos szerkezetű jég tartósan nem is
maradhat meg a felszínen, mivel a napszél és a kozmikus sugarak
részecskéinek bombázása idővel amorf szerkezetűvé alakítja vissza.
Utóbbi átalakulás jellemző időskálája pontosan nem ismert, de
nagyságrendileg 10 millió év körül lehet. A felszínen tehát a
közelmúltban is történhettek változások.

Forrás: astrobio.net 2004.12.10.

Hozzászólás

hozzászólás