A 2007. október 23-a óta szuperkitörést átélő, szabad szemmel is jól látható Holmes-üstökös plazmacsóvája november első napjaiban kezdett kifejlődni. Az égitest megfigyelésében kezdettől fogva igen aktív amatőrcsillagászok, akik már eddig is sok-sok szép felvételt készítettek erről a különleges csóvás égi vándorról, november 8-án a plazmacsóva látványos leszakadását figyelték meg.
Paolo Berardi felvétele a Holmes-üstökös leszakadt plazmacsóvájáról november 8-án 21:10 UT-kor készült. A kép az ég mintegy 1×1,5 fokos környezetét mutatja, benne a sávos szerkezetű leszakadt plazmacsóvával (kép: Paolo Berardi, L’Aquila, Olaszország).
A Holmes-üstökös csóvájának leszakadásáról az első képet Paolo Berardi tette közzé, amelyet az olaszországi L’Aquila-ban november 8-án egy MiniBorg 45 ED refraktorral Starlight Xpress SXV-H9 CCD kamerával készített. Egy nappal később Jack Newton arizonai amatőrcsillagász is nagyon látványos fotót vett fel az üstökös mögött lemaradó csóvadarabról.
Jack Newton november 9-ei felvétele egy Borg 101 mm-es f/4 refraktorral és egy átalakított Canon XT kamerával készült (kép: Jack Newton, Egyesült Államok).
A bolygóközi térben a Napból plazma és azzal együttmozgó, abba "befagyott" mágneses tér halad kifelé. A Nap forgására még "emlékező" mágneses erővonalak a bolygóközi térben a mágneses polaritásokat elválasztó szektorszerkezetet rajzolnak ki, miközben a napszélplazma a Naptól távolodva sugárirányban terjed kifelé. Amikor egy üstökös a plazmacsóvájával belekerül ebbe a mágnesezett napszélplazmába, és mindez még ráadásul egy szektorhatár közelében történik, a napszélbe fagyott mágneses tér kölcsönhat az ioncsóvával és ennek látványos következménye a csóva kettészakadása, ill. leszakadása (angol szakkifejezéssel Disconnection Event, DE). Így tehát az ioncsóvás üstökösök a bolygóközi plazma fizikai tulajdonságairól hozhatnak hírt, mivel igen érzékenyek az "űridőjárásra", azaz a napszélre és a bolygóközi térben terjedő koronakitörések plazmájára (CME-k). Legutóbb például 2007 áprilisában az Encke-üstökös csóváját szakította le egy erős koronakitörés plazmafelhője az interplanetáris térben.
A bolygóközi mágneses tér szektor-szerkezete (spirális vonalak), a Napból kifelé terjedő napszél (vastag nyilak), valamint egy szektorhatárt átmetsző üstökös és annak ioncsóvája (rajz: S. Abe és munkartársai, Nagoya Egyetemi Obszervatórium/Kiso Obszervatórium, Japán).
Érdemes megjegyezni, hogy bár a Holmes-üstökös a napokban halványodni kezdett, de még mindig megfigyelhető 3 magnitúdós "vendégcsillagként" a Perseus csillagképben.
Kapcsolódó linkek:
- A leszakadt plazmacsóva megfigyelése Olaszországból (Paolo Berardi)
- A leszakadt plazmacsóva megfigyelése Arizonából (Jack Newton)
- Jack Newton amatőrcsillagászati obszervatóriuma Arizonában
- Borg távcsövek (Hutech Astronomical Products)
- Bolygóközi vihar: a Nap leszakította egy üstökös csóváját
- A Nap leszakította az Encke-üstökös csóváját (NASA tudományos hírek, 2007. október 1.)
- A Nemzetközi Heliofizikai Év (Magyar Tudomány, 2007. 6. szám, 809. o.)
- Újabb képek a Holmes-üstökösről
- Már a Jupiternél is nagyobb a Holmes-üstökös kómája
- Drámai üstököskitörés – puszta szemmel látható a Holmes-üstökös
- Üstökösök Szakcsoport (Magyar Csillagászati Egyesület)
- Horváth Tibor üstökösfelvételei (Scutum Csillagvizsgáló, Hegyhátsál)
- Tuboly Vince üstökösfelvételei (Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány, Hegyhátsál)
