A történelmi korok legismertebb, rendszeresen visszatérő üstököse, a Halley-üstökös december 9-én 2 órakor kerül legtávolabb a Naptól. Ezután már a Naphoz közeledő szakaszon tart a Naprendszer belső térségei felé, és majd 2061-ben kerül ismét napközelbe.
A nevezetes Halley-üstökös legutóbb 1986. február 8-án volt napközelben, amikor 0,547 CSE-re közelítette meg központi csillagunkat. A NASA JPL (Sugárhajtómű Laboratórium) 1968. január 1-jei időpontra megadott pályaadatai szerint az üstökös elnyúlt ellipszis alakú pályán kering a Nap körül, amelynek excentricitása közelítőleg 0,9679, legtávolabbi pontja a Naptól 35,2809 CSE, vagyis a Neptunusznál is távolabbra kerül. Azonban a Halley-üstökös naptávolpontja (aphélium) a földpálya (ekliptika) síkjától a térben távol van, ugyanis az üstökös pályasíkja a Föld pályasíkjához képest mintegy 162,18 fokos szöget zár be, ami retrográd keringési irányt jelent (valójában a két sík közel 17,82 fokkal hajlik egymáshoz). Az üstökös keringési ideje 75,91 év. A pálya fél nagytengelye 17,927 CSE. Fontos tudni, hogy az üstököspályák paraméterei főleg a nagybolygók gravitációs zavaró (perturbációs) hatására időben kissé megváltoznak, és ennek következtében a Halley keringési ideje 74 és 79 év között változik.
A Halley-üstökös a mostani naptávola idején az Északi Vízikígyó (Hydra) csillagképben tartózkodik a Földről nézve, amit az alábbi csillagtérkép mutat.
A Halley-üstökös az 1986-os napközelsége utáni hónapokban főleg a déli féltekéről volt jobban megfigyelhető, és onnan sok érdekes és látványos felvétel készült róla elsősorban az üstökös megfigyelésére szervezett nemzetközi megfigyelési kampány, az IHW (International Halley Watch) keretében. Az alábbi kép az IHW Nagy Skálájú Jelenségek Megfigyelési Hálózata (Large-Scale Phenomena Network, röv. LSPN) keretében készült a Húsvét-szigeten.
A Halley volt az a kis égitest, amit űrszondák sora meglátogatott és közelről tanulmányozott. Ezek közül a legtöbb megfigyelést és helyszíni méréseket a szovjet vezetéssel, Interkozmosz és nyugati együttműködő partnerekkel is megvalósult VEGA (Venyera-Gallej) két űrszondája (VEGA-1 és -2), valamint az Európai Űrügynökség (ESA) Giotto-szondája végezte, és a tudomány történetében először készültek közeli felvételek egy üstökös magjáról és a magot övező belső kómáról. A VEGA misszióban több műszer és berendezés elkészítésében és a tudományos adatok kiértékelésében jelentős magyar közreműködés történt, amelyek közül ki kell emelni a televíziós képfelvevő rendszer (TVS) elektronikájának és vezérlő szoftverének magyar fővállalkozásban történt kifejlesztését, elkészítését és a képfelvételek kiértékelését. Sőt magyar mérnök-informatikusok az ESA Giotto-szondája HMC (Halley Multicolour Camera) szoftverének kifejlesztésében is közreműködtek.
A Naptól távolodó Halley-üstökösről a legutolsó felvétel az ESO (Európai Déli Obszervatórium, Cerro Paranal, Chile) Nagyon Nagy Teleszkópja (VLT) négy műszerének egyikével készült hosszú expozícióval 2003. március 6-8. között, amikor az üstökös már a 28,06 CSE-re volt a Naptól.
Ahogy a Halley-üstökös a Nap felé közeledik, a közeljövő nagy teleszkópjai számára adott a lehetőség az üstökös újrafelfedezésére, ami lehetővé teszi, hogy hosszú időn keresztül, folyamatosan figyeljük meg az üstökös aktivitását.
A Nap felé közeledő Halley-üstökös pályáján a következő események várhatók:
2041. július 5. Eléri a Neptunusz-pálya távolságát 30,07 CSE naptávolságban.
2053. május 12. Eléri az Uránusz-pálya távolságát 19,18 CSE naptávolságban.
2058. december 3. Eléri a Szaturnusz-pálya távolságát 9,53 CSE naptávolságban.
2060. június 26. A Jupiter-pálya távolságát éri el: 5,20 CSE naptávolságban.
2061. május 16. Az üstökös a Mars-pálya távolságában, 1,52 CSE-re.
2061. június 19. A Halley a Föld-pálya távolságában 1,00 CSE-re a Naptól.
2061. július 28. Napközelsége (perihélium): 0,5928 CSE távolságra a Naptól.
2061. július 29. Földközelben: 0,4774 CSE-re bolygónktól.
A Halley-üstökös következő napközelsége újabb lehetőséget teremt arra, hogy űrszondákkal ismét közelről, de az 1986-os űrmissziókhoz képest még részletesebben tanulmányozzuk ezt a nevezetes, csóvás égi vándort.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Forrás:
