Száguldó fehér vihar a Hubble új Jupiter-felvételén

7250

A NASA Hubble-űrtávcsöve 2020. augusztus 25-én 653 millió kilométerről fotózta le a Jupitert. A Hubble éles „szemének” köszönhetően a kutatók új adatokat kapnak az óriásbolygó viharairól, valamint a Nagy Vörös Folt új, figyelemre méltó testvéréről, amely ismét színváltásra készül.

A Hubble-űrtávcső 2020. augusztus 25-i felvétele a Jupiterről. (Forrás: NASA, ESA, STScI, A. Simon (Goddard Space Flight Center), M.H. Wong (University of California, Berkeley), OPAL)

Egyedülálló részletességgel figyelhetjük meg a Jupiter közepes északi szélességén megjelenő fényes, fehér, kiterjedt vihart, amely 560 kilométeres óránkénti sebességgel száguld körbe a bolygón. Az alakzat 2020. augusztus 18-án jelent meg, és a megfigyelők földfelszíni műszerekkel még két továbbit fedeztek fel később, ugyanezen a szélességen.

Ebben a régióban nagyjából hatévente törnek ki viharok, gyakran egyszerre több is. Az időzítés most azért tökéletes, mert a kialakulásuk kezdeti szakaszában vizsgálhatjuk meg a légköri zavarok szerkezetét, miközben teljesen kifejlődnek. A száguldó vihar mögött kis kerek csomók jelennek meg vörös, fehér és kék hamis színekkel ábrázolva a Hubble ultraibolya, látható és közeli infravörös tartományban készült képén. Az ilyen képződmények rendszerint eloszlanak a Jupiteren, és csak a felhő színének átalakulását és a szélsebesség változását hagyják maguk után, de a Szaturnuszon egy hasonló vihar hosszan tartó örvényléshez vezetett. A Jupiter és a Szaturnusz viharainak utóélete közötti különbség talán összefügghet azzal, hogy eltérő a légkörük víztartama, mivel a vízgőz irányíthatja a hatalmas mennyiségű felhalmozott energiát, amely a viharok kitörését okozza.

A NASA Hubble-űrtávcsövének ultraibolya, látható és közeli infravörös tartományban készített 2020. augusztus 25-i felvétele. (Forrás: NASA, ESA, STScI, A. Simon (Goddard Space Flight Center), M.H. Wong (University of California, Berkeley), OPAL)

A Hubble felvétele megmutatja, hogy a bolygó déli féltekéjén az óramutató járásával ellentétes irányban kavargó Nagy Vörös Folt fehér és bézs színű felhősávok közé ékelődik. A vihar magja jelenleg szokatlanul élénk vörös színű, míg a külső széle mélyebb vörös színben látszik.

A kutatók szerint a Nagy Vörös Folt átmérője körülbelül 16 ezer kilométer, vagyis könnyedén elnyelné a Földet. Az 1930 óta végzett távcsöves megfigyelések alapján a gigantikus vihar zsugorodik, de erre egyelőre nincs magyarázat.

A felvételen látszik, hogy a BA jelű ovális vihar, amelyet Ifjabb Vörös Foltnak kereszteltek el a csillagászok, szintén megváltozott. A képen ez a vihar éppen a Nagy Vörös Folt alatt látszik. A 2006-ban még vöröses színű kisebb folt az utóbbi években fokozatosan fakult, kezdett visszatérni korábbi fehéres színéhez. A legújabb felvétel szerint fokozatosan kezd visszasötétedni, ami arra utal, hogy az Ifjabb Vörös Folt talán nemsokára hasonlóvá válik nagyobb testvéréhez.

A Hubble képe azt mutatja, hogy a Jupiteren fokozatosan eltűnnek a nagy magasságú fehér felhők. Főként az egyenlítői térségre igaz ez, amelyet narancssárga árnyalatú szénhidrogénköd borít.

A felvételen a gázóriás bal oldalán látszik a jeges Europa hold, amelyről úgy gondolják, hogy az élethez szükséges feltételeket hordozhatja.

A fotó az OPAL program keretében készült, amelynek célja, hogy évente feltérképezze a Naprendszer óriásbolygóinak légköri változásait.

Forrás: NASA

Hozzászólás

hozzászólás