Pöfékelő szaturnuszhold: gejzírek a világűr fagyában

688

Körülbelül egy évvel ezelőtt jelentette be a Szaturnusz "mini naprendszerében" dolgozó Cassini-szonda kutatócsoporja az Enceladus déli pólusa környékén megfigyelt különleges gázkilövelléseket. A hold átmérője nem éri el az 500 kilométert, és az elméletek szerint egy ilyen parányi égitestnek a Holdunkhoz hasonlóan hidegnek és inaktívnak kellene lennie. A megfigyelések azonban élesen cáfolták az elméleti jóslatokat: a Cassini kamerái hatalmas méretű, gázból, vízpárából és apró jégdarabkákból álló heves kiáramlást találtak, amely a Szaturnusz E jelű gyűrűkomponensét is táplálja.

A Cassini felvételén jól látszanak a déli pólus környéki aktív területek friss felületre utaló kékes színei.

Az Enceladus felszínén nyomokban széndioxidot tartalmazó vízjég található, amely a hold nagy részén öreg és kráterekkel borított.  A déli poláris vidék azonban geológiailag meglepően aktív, friss felszíni alakzatok tarkítják. Az első magyarázatok szerint a felszín alatti folyékony víz felszínre törése okozza a megfigyelt hatalmas gejzírt. Ezzel az elképzeléssel az a baj, hogy a kilövellt anyagfelhő 10 százaléka széndioxidot, metánt és nitrogént tartalmaz, amit folyékony víz fizikailag képtelen felvenni a holdon uralkodó alacsony nyomáson.

A hamisszines és eltúlzott intenzitás-eloszlású képen nyomon követhetők a sarki gejzírek által kilökött anyagfelhõk.

A Susan Kieffer (University of Illinois) vezette csoport új modellje szerint a nitrogént és ammóniát a jég egy különleges alakú kristálya tartja oldott állapotban, amely az űr vákuumjával érintkezve a déli sarki repedésekben robbanásszerűen elbomlik. Ez a folyamat eredményezi az említett gázok gejzírszerű kilövellését. Az új modell lehetővé teszi a gejzír működését 80-100 fokkal alacsonyabb hőmérsékleten is, mint a folyékony vizes elmélet, azaz a valóságot jobban megközelítő körülmények között reprodukálja a megfigyeléseket.

Az egyik aktív vidék hőmérsékletének változása a repedésre merőlegesen.

A déli pólus környékén erős a tektonikai tevékenység is, amely szinte egyfolytában "nyitja/zárja" a felszini repedéseket. A kilövellések anyaga az alacsony gravitáció miatt könnyedén eljuthat az E gyűrűbe, míg a visszamaradt vízjég a különleges felszínformákat gazdagítja.

Forrás: ScienceDaily, 2006.12.18.

Hozzászólás

hozzászólás