Naprendszerünk két legnagyobb gázóriása, a Jupiter és a Szaturnusz folyamatosan látnivalókkal szolgál az észlelők számára. A Jupiter esetében, amely jelenleg is megfigyelhető még az esti, nyugati égbolton, az elmúlt időszakban a Déli Egyenlítői Sáv (SEB) elhalványodása, majd lassú felbukkanása keltett izgalmakat.
Ugyanakkor a jelenleg éjfél körül kelő gyűrűs bolygón egy hatalmas viharrendszer kifejlődése borzolta mind az amatőr, mind a szakcsillagászok kedélyeit. Elsőként egy japán amatőr észlelte december 9-én a körülbelül 100 hosszúsági fokra kiterjedő zónát. Az észlelők megállapítása szerint utoljára 1994-ben jelent meg a jelenlegihez hasonló, ámde sokkal halványabb viharzóna. Jelenleg ez a struktúra rendkívül kontrasztosan látszik, fényessége vetekszik a gyűrűrendszer fényességével is.
A szaturnuszi vihar Donald C. Parker amatőr felvételén, 2011. január 2-án
Természetesen a Szaturnusz rendszerében működő, így jóval nagyobb felbontásra képes Cassini-szonda is megörökítette a nem mindennapi jelenséget.
A Cassini felvétele a viharzónáról december 24-én
Bár főképp a legutolsó felvétel részletességével vizuális megfigyeléseink során nem vetekedhetünk, mindenképp érdemes figyelemmel kísérni a Szaturnuszt is. A planéta ezekben a napokban még csak éjjel 11 óra körül kel, de a következő hónapokban egyre korábban válik megfigyelhetővé, remélhetőleg még további meglepetéseket tartogatva az érdeklődők számára.
Forrás: Sky and Telescope, 2010. december 27.
