A Mars kisebbik holdja – ahogyan még soha nem láttuk

1260

Asaph Hall amerikai csillagász 1877-ben fedezte fel a Mars két apró holdját. Az apró jelző nem túlzás ezen két kísérő esetében, hiszen a nagyobbik, a Phobos is csak körülbelül 27 x 22 x 19 km méretű, szabálytalan alakú égitest, míg a Deimos hozzávetőleg 15 x 12 x 11 km méretű. A görög eredetű "deimos" szó pánikot jelent, míg a "phobos" félelmet jelent (fóbia).

A marsi holdak eredetének részletei mind ez idáig tisztázatlanok, összetételük a C-típusú kisbolygókéra hasonlít, azaz szénben gazdag sziklának tekinthetőek, de sok vízjeget is tartalmazhatnak. A holdak kémiai összetétele és mérete az sugallja, hogy a Mars és a Jupiter között lévő fő kisbolygó-övezetből kerültek Mars körüli pályára a Jupiter perturbációját követően, esetleg a bolygó korai, sűrű légköre fékezhette le az égitesteket a befogáshoz szükséges sebességre. A Deimos 23460 km sugarú Mars körüli pályáját mindössze 1 nap 6 óra és 18 perc alatt teszi meg és a bolygó felszínén tartózkodó megfigyelő csupán egy kiterjedés nélküli fényes pontnak láthatja.

Az alábbi, eltúlzott színeket alkalmazó felvétel a NASA Mars Reconnaissance Orbiter nevű szondáján lévő HiRISE (High Resolution Imaging Science Experiment, azaz nagyfelbontású tudományos képalkotó kísérlet) műszerrel született közeli infravörös, vörös, kék és zöld hullámhosszakon. A hold felszínét valószínűleg vastag por (regolit) borítja és a feltehetőleg idősebb sima területek sokkal vörösebbnek mutatkoznak, mint a friss becsapódási kráterek és a kiemelkedő hegygerincek környezete. Ennek oka, hogy a világűrből származó hatások (például napszélből eredő töltött részecskék bombázása) következtében a felszín egyre sötétebbé és vörösebbé válik, míg a becsapódások és csuszamlások környékén viszonylag fiatal anyag található a felszínen.

A Deimos nagyjából azonos vidéke kétféle megvilágításban: a bal oldai képen a Nap balról és fentről süt, míg a jobb oldali felvételen jobbról érkeznek a fénysugarak. Megfigyelhető, hogy mennyire különbözőnek látszanak azonos felszíni alakzatok az eltérő fényviszonyoknak köszönhetően (a felvételek elkészítésének időpontjai között 5 óra és 35 perc telt el). Az eredeti nagyfelbontású felvételen (itt megtekinthető) a képskála 20 méter/pixel, azaz kb. 60 méteres alakzatok különböztethetőek meg. [NASA/JPL-Caltech/University of Arizona]

Forrás: Spaceflight Now, 2009. márc. 10.

Hozzászólás

hozzászólás