Jelentős vízkészletek a Marson?

668

A Mars felszínén megfigyelhető kiszáradt folyómedrek, illetve számos
más bizonyíték arra mutat, hogy a bolygón hatalmas mennyiségű víz
létezett folyékony formában. Valaha egy vastag, főképpen szén-dioxidból
álló légkör tartotta a Vörös Bolygót elég melegen ahhoz, hogy felszínén
folyékony víz létezhessen, amely hatalmas, 600 méternél is mélyebb
óceánként hullámzott a Marson.

Fantáziarajz a vízben bővelkedő ősi Marsról (Forrás: NASA/Greg Shirah)

Napjainkban
a bolygó azonban rendkívül száraz, légköre pedig igen vékony és ritka.
A kutatók ezért úgy vélték, hogy a Mars víz- és szén-dioxid
készletének jelentős részét elveszítette, főképpen az intenzív napszél
által a légkör tetejéről leszakított és továbbsodort molekulák
formájában. Az 1989-es szovjet Fobosz-2 szonda mérései is arra mutattak,
hogy az ilyen anyagvesztés valóban gyors ütemben zajlik.

Stas
Barabash (Svéd Űrfizikai Intézet, Kiruna) és csoportja azonban
nemrégiben az Európai Űrügynökség (ESA) Mars Express nevű szondáján
levő ASPERA-3 (Analyzer of Space Plasmas and Energetic Atoms, kb.
Űrplazma- és Nagyenergiájú Atom Analizátor) műszere segítségével újabb
méréseket végzett, amelyek eredménye szerint az anyagvesztés jóval
kisebb ütemben zaljik, mint azt előzőleg gondolták. Az új eredmények
szerint az egész bolygó mindössze 20 grammnyi oxigént és szén-dioxidot
veszít ily módon másodpercenként, ami alig 1%-a a Fobosz-2 által mért
értéknek. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Mars története során is
hasonlóan alacsony volt az anyagvesztés üteme, akkor a valaha létezett
óceánból mindössze néhány centiméternyi, a szén-dioxid készletből pedig
körülbelül egy ezrelék veszett oda, vagyis egykori vízkészlete ma is
létezhet, rejtett formában, valószínűleg a felszín alatt. A ma is
létező, folyékony víz jelenlétére utalhat többek között a NASA immár
elveszett, Mars Global Surveyor (MGS) nevű szondájának felvételei
frissnek látszó, lejtők oldalán megjelent vízfolyásokról, amelyek
valószínűleg felszín alatti forrásokból táplálkoznak.

A kutatók
rámutatnak arra is, hogy létezhettek más hatások is, amelyek viszonylag
gyorsan eltüntethették a bolygóról a vizet és a szén-dioxidot. Ilyen
esemény lehet egy kisbolygó- vagy üstökösbecsapódás. Lehetséges, hogy
mágneses viharok járultak hozzá a gyorsabb anyagvesztéshez, avagy a
rendkívül erőteljes napszél hatása, amely atomok, atomcsoportok helyett
az atmoszféra nagy csomóit szakíthatta le a bolygóról – ilyen
napviharok tudásunk szerint gyakoribbak és erőteljesebbek voltak a
korai Naprendszer idejében.

Mindazonáltal a kutatók nagy része
egyetért abban, az eredeti víz- és szén-dioxid készlet jelentős része
rejtett formában ma is megtalálható a Vörös Bolygón. Amennyiben ez így
van, ez a tervezett Mars-expedíciókra is jelentős hatással van. A
készletek nemcsak az űrhajósok vízellátásában használhatók fel, hanem a
vízből nyerhető hidrogén és oxigén révén rakéták hajtóanyagának
előállítására is alkalmazható.

Forrás: NewScientistSpace, 2007. január 25. 

Hozzászólás

hozzászólás