Változó homokdűnék és egy szép szív a Mars legújabb fotóin

703
A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) nevű űrszondája immár öt éve kering a Vörös Bolygó körül, s – elsősorban nagyfelbontású kamerájával, a HiRISE-vel (High Resolution Imaging Science Experiment camera) készült felvételeknek köszönhetően – nagy mértékben gazdagította a bolygószomszédunkról rendelkezésre álló ismeretanyagot. Az MRO/HiRISE képeinek feldolgozását és elemzését végző szakemberek egy csoportja a közelmúltban újabb érdekes adalékkal szolgált a marsi felszín, konkrétan az északi sarkvidék homokdűnéinek tulajdonságaival kapcsolatban.

C. Hansen (Planetary Science Institute, Tucson, Arizona) és kollégái egy, a Mars északi pólusához közeli, nagyjából 600-700 ezer km2-nyi területen elhelyezkedő homokdűnék alakváltozásait vizsgálták a szonda két marsi évet (azaz kb. négy földi évet) lefedő felvételsorozatán. A szakértők korábban úgy vélték, hogy ezek fagyott területek, melyek jelentős változására csak hosszú időskálákon kerül sor – az új eredmények azonban alaposan rácáfoltak az eddigi teóriára. A felvételeken megörökített dűnék csaknem felénél markáns különbségek látszanak a mindössze néhány hónap különbséggel készült képeken: eltűnő és újonnan kialakuló homokfolyások, homoklavinák jelei látszódnak, melyek esetenként akár több száz köbméter homok mozgásának eredményei.

A rendelkezésre álló adatok alapján Hansen és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a változások nagyrészt szezonális eredetűek: a téli időszakban a talajt borító szárazjég egy része a melegebb időszakokban a légkörbe szublimál, majd a hőmérséklet csökkenésének hatására újra kicsapódik. Úgy tűnik, hogy ez a periodikus folyamat a vártnál nagyobb mértékben destabilizálja a vékony jégréteg alatti homoktömeget. Emellett a vártnál szintén erősebb sarkvidéki szelek is szerepet játszhatnak a dűnék időbeli fejlődésében. A jelenleg használt légkörmodellek alapján a Marson fújó szelek nem okozhatnának ekkora mértékű változásokat a homokdűnék alakjában, de az új információk tükrében a modellek felülvizsgálatra szorulnak.

Néhány hónapja hasonló, ám jóval kisebb mértékű változásokról adtak hírt a déli pólus közelében lévő dűnék esetében, ugyanakkor a marsi egyenlítőhöz közeli területeken (ahol a hőmérséklet télen sem elég alacsony a szárazjég-réteg kialakulásához) nincs nyoma hasonló folyamatoknak – ez szintén a fentebb említett magyarázatokat erősíti. Hansen és kollégái tapasztalataikat a Science folyóirat legutóbbi számában összegezték.


Aktívan változó – az MRO/HiRISE kamerával három különböző időpontban megörökített – dűneterület a Mars északi pólusvidékén (NASA/JPL).
Az MRO-szonda egy másik, Context (CTX) nevű kamerájának képfeldolgozó csoportja szintén a napokban hozott nyilvánosságra egy érdekes felvételt, melyen egy nagyjából egy kilométer átmérőjű, szív alakú felszínforma látható. A Mars északi féltekéjén, az Arabia Terra (Arábia-föld) fennsíkon lévő alakzat egy nagy méretű krátertől nyugatra található. Kialakulásának oka azonban valószínűleg egy jóval kisebb kráter, ami a szívforma csücskénél látszik. A kis krátert létrehozó becsapódás nyomán a területet eredetileg borító, sötétebb anyag egy része elpárolgott vagy lefújódott, míg az eredetileg mélyebben lévő, világosabb anyag a nemrég megörökített formában került a felszínre.


Szív alakú felszínforma az MRO/CTX kamerájának 2010. május 23-i felvételén. A különös alakzat kialakulását valószínűleg a "szív" csücskében lévő, kis méretű (a bal oldali, nagyított ábrán jól kivehető) krátert is létrehozó becsapódás okozta (NASA/JPL/Caltech).

Hozzászólás

hozzászólás