Egy geológiai szempontból fiatal marsi földcsuszamlás nagyon hasonló földi társaihoz – létrejöttéhez azonban vízre lehetett szükség egy olyan időszakban, amikor a Marsnak már száraznak kellett lennie.
Nagyjából 5 millió évvel ezelőtt a marsi Nilosyrtis Mensae régióban található nagy és mély kráter nyugati falának egy része megadta magát. A vörös bolygó felszíne bővelkedik beomlott kanyonfalakban, így a földcsuszamlások elég gyakorinak számítanak. Ebben a földcsuszamlásban az az érdekes, hogy valójában sárcsuszamlás.
A Planetary and Space Science október 15-i számában megjelenő egyik új tanulmány szerzői nagy felbontású képek alapján készítették el a földcsuszamlás digitális magassági modelljét. Ezután összehasonlították más marsi és földi földcsuszamlásokkal, és arra utaló jeleket találtak, hogy víz játszott szerepet a létrejöttében, mégpedig egy olyan időszakban, amikor a Marsnak száraznak kellett lennie.
A földcsuszamlás
A Nilosyrtis Mensae földi mértékkel mérve elég nagy (hozzávetőleg 200 ezer teherautónyi talajt tartalmaz), de kisebb, mint az eddig vizsgált marsi földcsuszamlások. A 25 fokos lejtőn bekövetkező csuszamlás során a talaj nagyjából hat futballpályányi távolságot tett meg. Egy olyan lerakódás jött így létre, amelynek maximális vastagsága 30 méter volt, és tíz háztömbnyi területen helyezkedett el.
A Nilosyrtis Mensae földcsuszamlás karakterisztikája hasonló az izlandi Hόlmavίk városához közeli, illetve az egyesült államokbeli Rainier-hegy földcsuszamlásához, ami arra utal, hogy a vízzel telített regolit veszített a kohéziójából, mondja Anthony Guimpier (Université de Nantes, Franciaország), a kutatás vezetője.
Guimpier és munkatársai azt találták, hogy a Nilosyrtis Mensae földcsuszamlás egy enyhe lejtő mentén alakult ki, a szélei jól elhatárolhatók a környező tereptől, és viszonylag kevés, kisebb méretű sziklát szállított – ez mind arra utal, hogy a víz játszott szerepet benne. A két másik marsi sziklaomlás ennek épp az ellenkezője, és a kutatók szerint azokat meteoritbecsapódások vagy földrengések okozhatták.
Agyag és víz
Az agyagos, finomszemcsés talaj és a folyékony víz elengedhetetlen feltétele a földcsuszamlás létrejöttének. A terület vizsgálatakor olyan agyagásványokat találtak, amelyek a Mars történetének korai szakaszában jöttek létre, amikor még folyékony víz volt a bolygó felszínén. A kutatók azonban nem gondolják, hogy a földcsuszamlás idején is folyékony víz volt jelen.
„Nehéz elképzelni, hogy folyékony víz volt a felszínhez közel, ráadásul olyan mennyiségben, amely a Nilosyrtis Mensae földcsuszamlásához kellett.” – mondja Janice Bishop (SETI), aki nem vett részt a kutatásban. „De még nem értjük teljesen a geotermikus hőáramlást.”
Guimpier és munkatársai szerint még ma is magas lehet a felszín alatti hőmérséklet, ami miatt több milliárd évvel ezelőtt a Nilosyrtis Mensae területe felmelegedett. „Talán ennek a geotermikus hőnek a maradványai felolvasztották a talajban a jeget, így jött létre a földcsuszamlás.” – mondja Guimpier.
A Mars forgástengelyének dőlésszöge a Naprendszer síkjához képest jelenleg nagyjából 25 fok, hasonlóan a Földéhez. A Földdel ellentétben azonban a Mars forgástengelyének dőlése széles tartományban változott, és úgy gondolják, hogy a földcsuszamlás idején sokkal nagyobb volt. A nagyobb dőlésszög lehetővé tehette a jég jelenlétét a jelenlegi egyenlítő közelében, magyarázza Guimpier.
Visszatérő lejtősávok
A felszín alatti olvadt jég lehetőségét már vizsgálták az úgynevezett visszatérő lejtősávok (recurring slope lineae, röv. RSL) jelenségének kutatásakor: ezek az időszakos, sötét áramlási vonalak a mai napig feltűnnek a Mars felszínén.
Egy nemrég ismertetett kutatásban Bishop és munkatársai arra jutottak, hogy a marsi felszín alatti sós jég lassan olvadhat, és destabilizálhatja a felszínt, ami a visszatérő lejtősávok létrejöttéhez vezet. Más kutatók vitatták, hogy a jelenségnek köze lenne a talajvízhez.
Guimpier kutatócsoportjához hasonlóan Bishopék is hasonló földi jelenségekhez fordultak, hogy megtudják, mi történt és történik máig a Marson. A bolygó körül keringő marskutató szondák szintén folytatják ezen területek vizsgálatát, de a legideálisabb az volna, ha képesek volnánk talajmintát venni.
„A jövőbeni marsjárók számára érdekes célpontok ezek, mert a felszíni anyagok ásványtani vizsgálatából megtudhatjuk, van-e bennük víz.” – mondja Bishop.
Forrás: Sky & Telescope
