Friss képek a Merkúrról

209

A NASA Messenger űrszondája október 6-án repült el a bolygó mellett, közben pedig az eddig sosem látott felszín jelentős részéről készített felvételeket. A feltérképezés eredményeképpen több mint 1200 darab nagyfelbontású fénykép érkezett vissza a Földre. A küldetés irányítói a legteljesebb mértékben elégedettek a szonda teljesítményével, így rövidesen sor kerülhet a bolygó körüli pályára állás megvalósítására.

Amikor az 1970-es évek közepén a Mariner-10 három alkalommal elrepült a bolygó mellett, felszínének alig feléről készített felvételeket. A Messenger előző, januárban elvégzett közelítése alkalmával további 20 százalékról készített fotókat, míg a jelenlegi manőverek során a felszín újabb 30%-a került lencsevégre. Így az elkészült fotók alapján a bolygó egészére kiterjedő adatok állnak rendelkezésre – a továbbiakban a frissen elkészült képek közül válogattunk.

 

Elsőként bemutatott képünket a szonda nagylátószögű kamerája (WAC, Wide Angle Camera) készítette a legnagyobb megközelítés után körülbelül 90 perccel, amikor az űreszköz 27000 kilométerre volt a bolygó felszínétől. A képen a legnagyobb meglepetést okozó struktúra a bolygó északi területeiről kiinduló sugarak mintázata, amelyek egy, a földi radarmegfigyelések alapján már ismert, ám közvetlenül először csak most megörökített fiatal kráterből erednek.

 

A szonda alig 200 km-re haladt el a bolygó felszíne felett. A legnagyobb közelítés után 9 perccel készített egyik legelső felvételen a bolygó felszínének eddig feltérképezetlen területét viszonylag alacsony szögből, a horizont irányába nézve örökítette meg a szonda.

 

A francia költőről és zeneszerzőről, Guillaume de Machaut-ról elnevezett, mintegy 100 km átmérőjű krátert már a Mariner-10 is megfigyelte. A friss képeken a kráter belsejében a lapos szögben érkező napsugarak számos apró kráterecskét, lávafolyást, és más felszínformációt mutatnak meg.

 

A felvételek a bolygó geológiai múltjába is bepillantást engednek. A kettős fallal körbevett, a kép jobb felső részén levő kráter belsejét egyenletes, esetleg vulkanikus eredetű anyag fedi. A kráter láthatóan a közelben húzódó törésvonal létrejöttekor sérült, illetve más felszínformációk kialakulása is nyomot hagyott rajta. Ez vezethetett például a kráter aljának megemelkedéséhez egyes részeken. A kép bal felső részén levő kisebb krátert is megviselte a törésvonal megjelenése, ami arra utal, hogy ez a tartomány geológiailag aktív volt a két kráter kialakulását követően.

A képek forrása: NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington 

Forrás: Science@NASA, 2008. október 7.

Hozzászólás

hozzászólás