Az egyik legszebb és legaktívabb meteoráramlatnak csak azért nincs nagyobb
híre, mert maximuma a fagyos decemberi éjszakákra esik. Az átlagos ZHR
120 körül alakul, ami felülmúlja a Perseidák gyakoriságát is. Ez azt jelenti, hogy megfelelőn tiszta és sötét égen óránként 20-40 hullócsillagot is megfigyelhetünk. Az
aktivitás maximuma december 13/14-ére esik, de 7-17-e között bármikor
láthatunk Geminida meteorokat feltűnni egünkön. A fehéres színű, kemény
megjelenésű rajtagok közepes, 35 km/másodperces sebességgel lépnek be a
légkörbe. A rajt 1862-ben említették először, ami azonban nem azért
van, mert addig nem figyeltek oda annyira a meteorrajokra. Ezt
megelőzően egyszerűen még nem léteztek a Geminidák, pontosabban az
áramlat nem keresztezte a földpályát. A Jupiter perturbációs hatása
miatt fordult be a raj bolygónk útjába, és a nem is oly távoli jövőben
meg is szűnik majd ez a szerencsés együttállás. Addig azonban még sok
szép Geminida maximumot láthatunk, hiszen felfedezése óta folyamatosan
erősödik az aktivitás. Az idén ráadásul ideális körülmények között,
újhold előtt három nappal láthatjuk a maximumot. Az IMO előrejelzése
szerint december 14-én 5:10 UT-kor, a hajnalodás kezdetén lesz a
maximum, így 13/14-e éjszakáján láthatjuk a legtöbb meteort.
Berkó Ernő csodálatos montázsa a Geminidák 2007-es jelentkezéséről, amely anno még a világhírű APOD oldalra is felkerült. A felvételen négy éjszaka 186 Geminida meteorja látható.
Minden meteorrajnak van egy szülőégitestje, és a gazdag áramlatok forrását a XX. század elejére már mind azonosították. Egy kivétel volt, a Geminidák üstökös-kapcsolatát hiába keresték. Végül 1983-ban az IRAS infravörös műhold által fölfedezett (3200) Phaeton kisbolygóban találták meg a szülőégitestet. Ez volt az első eset, hogy nem üstökös, hanem egy aktivitás nélküli égitest bizonyult meteorraj forrásának. Az elképzelések szerint a Phaeton valaha üstökös lehetett, de mára már elvesztette illó anyagait, és csak a korábban kiszabadult porszemek emlékeztetnek a valaha volt dicsőségre. Más elméletek szerint viszont figyelembe kell venni, hogy a Phaeton az egyik legkisebb perihélium-távolságú kisbolygó, napközelsége idején a Merkúrnál is közelebb jut a Naphoz. Lehet, hogy ezekben az időszakokban a nagy hőterhelés miatt "mállik" a felszíne.
A Geminidák radiánsa a Castor közelében található, és szinte egész éjszaka a horizont felett van.
A meteorrajok sikeres megfigyeléséhez sötét égboltú, fényszennyezéstől
mentes helyet kell keresni, így jó idő esetén mindenkit biztatunk arra,
hogy szervezzen egy kisebb túrát a hegyekbe, vagy a vidéki telekre,
ahonnan teljes pompájában látható a meteorhullás. Kora este még nem várhatunk sok meteort, a radiáns az éjszaka előre haladtával emelkedik magasra, így este 8 után várhatunk igazi hullást. Ha hétfőn munkába kell menni, a szombat/vasárnap éjjel is szép lehet, a Geminidák ugyanis nem egy "éles" meteorraj, a környező éjszakákon is sok meteort várhatunk. Fontos a jó
kilátás, lehetőleg a körpanoráma, de öltözzünk fel jól, és feküdjünk hidegtűrő hálózsákba. Ha jó lesz az időjárás kémleljük a déli eget, és biztosan sok-sok szép hullócsillagot láthatunk az év utolsó nagy rajából.
Várjuk Olvasóink sikeres Geminida-fotóit és szöveges beszámolóit az MCSE e-mail-címén!