A Vénusz légkörében mintegy 50-szer nagyobb a 36-os argon mennyisége, mint a Föld atmoszférájában. Az argon a többi nemesgázhoz hasonlóan alig lép kémiai reakcióba más anyagokkal, elsősorban gáz formájában halmozódik fel az őslégkörben. H. Genda és Y. Abe (University of Tokio) modelljei szerint a Vénusz és a Föld között eltérést az ősóceánok különbsége magyarázhatja.
A bolygók összeállásának vége felé a nagy becsapódások főleg az ütközések környékéről, az adott féltekéről fújták el a légkör egy részét. Ugyanakkor a célobjektum túloldalán zajló események erősen függenek attól, hogy van-e óceán az égitesten. Ha nincs, a becsapódás túloldalán fókuszálódó lökéshullámai főleg kőzetet löknek a világűrbe. Utóbbi nem képes elfújni a légkör nagy részét. Ellenben ha óceán borítja az égitestet, a túloldali, és a becsapódás helyén lévő óceán felforr, és a légkör jelentős részét elfújja.
A Vénusz (balra) és a Föld (jobbra) méretarányos összehasonlítása (NASA nyomán)
Egy óceán esetén tehát a bolygó sokkal többet veszít a légköréből. Az atmoszférát utólag a vulkáni kigázolgások pótolják, de ezek nemesgázokban szegények, mivel azokból kevés épült bele korábban a kőzetekbe. A Föld és a Vénusz hasonló becsapódásokat élt át, tömegük és gravitációs terük sem különbözik jelentősen – ellenben ha a Földnek több víz borította a felszínét, a becsapódások sokkal többet fújhattak el nemesgázokban gazdag őslégköréből. A modell alapján 70-szer kevesebb 36-os argon lenne a Földnél, mint a Vénusznál, ami jól egyezik a megfigyelésekkel. A problémát a neon jelenti, amely nem mutat az argonhoz hasonló dúsulást.
Forrás: Nature 2005.02.24