Vízben gazdag lehetett az ősi Vénusz

186

Bár nevét a szépség istennőjéről kapta, fényesen ragyogó belső bolygószomszédunk felszínén valójában pokoli körülmények uralkodnak: itt kb. 90 földi atmoszférának megfelelő légnyomás, és az elszabadult üvegházhatás miatt majd’ 500 Celsius-fokos forróság tombol a vastag, átláthatatlan felhőréteg alatt. Jelenleg roppant csekély mennyiségű víz található csak a planétán: ha sikerülne folyékony állapotban összegyűjteni a bolygó összes vizét, alig néhány centiméteres rétegben borítaná be a felszínt.

Az elfogadott modell szerint a múltban a bolygó sokkal inkább hasonlított a Földre, mint napjainkban. A valaha jóval kellemesebb hőmérsékletű, vízben gazdag bolygó azonban később jelentős felmelegedésen esett át, majd a szélsőségesen erős üvegházhatás révén a valaha hatalmas óceánok teljesen elpárologtak.

 

A Vénusz atmoszférája. A felhőzet képét a VIRTIS műszerrel készítették, a balra-lent látható éjszakai félgömbön a légkör infravörös sugárzása látható (Forrás: ESA/VIRTIS, VMC)

A bolygó körül keringő Venus Express szonda berendezéseinek felhasználásával a kutatók azonban újabb érdekes megfigyeléseket tettek. A SPICAV (Spectroscopy for Investigation of the Atmosphere of Venus, kb. Vénusz-légkör Kutató Spektroszkóp) és a VIRTIS (Visible and Infrared Thermal Imaging Spectrometer, kb. Látható- és Infravörös Termális Képalkotó Spektrométer) műszerek segítségével sikerült kimutatni, hogy a légkör felhőszint feletti tartományaiban vízpára található, ráadásul benne a nehézvíz aránya körülbelül kétszerese a légkör alacsonyabb rétegeiben mérhető értéknek. A nehézvíz arányának a felsőbb légrétegekben megfigyelt feldúsulása arra mutat, hogy a víz elvesztése valóban ezekben a nagy magasságokban történt meg (a ténylegesen nagyobb tömegű nehézvíz-molekulák nem voltak oly könnyen képesek megszökni a Vénusz tömegvonzásából, mint a normál vizet alkotó részecskék).

A kutatásokat végző Emmanuel Marcq (LATMOS Laboratory, Franciaország) és társai a vízpára vizsgálata mellett a SPICAV műszer segítségével a Vénusz légkörében különböző magasságokban fújó szelek erősségét is mérték. Ezek a vizsgálatok az ún. szuperrotáció megértése miatt fontosak. A bolygó vastag légköre 4 nap alatt tesz meg egy teljes fordulatot a bolygó tengelye körül, de roppant furcsa módon maga a bolygó a légkör alatt roppant lassan forog, 243 naponként tesz csak meg egy fordulatot. A SPICAV lényegében nem tapasztalt észak-dél irányban fújó szeleket az alsóbb légrétegekben a trópusi és a pólusokhoz közeli régiókban, de a felsőbb rétegekben igen erős szelek uralkodtak. Ennek ellenére néhány felhőstruktúra roppant gyorsan, akár 40 km/óra sebességgel is haladt észak-dél irányban. Ezeket a turbulens és igen kaotikus mozgásokat roppant nehéz megérteni a bolygó meteorológiájában. Bár a megfigyelhető mozgások eredője igen közel esik a nullához, ennek ellenére megeshet, hogy egyes egyedi objektumok a fent említett nagy sebességgel mozogjanak. Ha sikerül megérteni a megfigyelések segítségével az alsóbb légrétegekben bekövetkező turbulens mozgásokat, az elvezethet a légkör szuperrotációjának okához és létrejöttének mechanizmusához.

Forrás: Astronomy Now Online, 2009. szeptember 16.

Hozzászólás

hozzászólás