A Hold porózus felszínét az Apollo-küldetések űrhajósainak a porban hagyott lábnyomairól készült felvételek tették közismertté és halhatatlanná. Ezt a regolitnak nevezett porózus talajréteget a kisebb-nagyobb meteorok folyamatos bombázása, valamint a világűr zord körülményei, az éjszakai és nappali viszonyok közötti hatalmas hőmérsékletkülönbség erodáló hatása hozta létre. A Hold felszínét ezen kívül a lávaömlések is formálták, különösen a régmúltban, évmilliárdokkal ezelőtt, amikor még csak vékony külső kéreg takarta a belső képlékeny magmát.
A lávaelöntések bezárták korábbi korszakok regolitrétegeit, így konzerválva azokat az utókor számára. Ezeknek a mélységbeli rétegeknek a radaros távérzékelési módszerekkel való vizsgálata fontos részletekkel szolgálhat a kutatók számára a Hold és az egész Naprendszer múltjával kapcsolatban. A regolitréteg vastagsága a felszín környezeti hatásoknak való kitettsége miatt az idővel arányosan növekszik. Ha pedig egy lávaöntés betakarja, a paleoregolitnak nevezett mélybeli réteget nem bolygatják tovább a környezeti hatások, így hűen megőrzi az ősi felszín holdtörténeti emlékeit. Egy új kutatási eredmény szerint ez a paleoregolit-réteg jóval vastagabb a vártnál.
A Tieyuan Zhu, a Penn State egyetem adjunktusa által vezetett geofizikus kutatócsoport a kínai Csang-o–3 holdszonda Yutu holdjárójának 2013-as közvetlen felszíni radarméréseit vizsgálta meg új, pontosabb módszerekkel. A mérések azt mutatják, hogy a vizsgált helyszínen 15–30 m vastag paleoregolit-réteg záródott be két, 2,3 és 3,6 milliárd évesre becsült bazaltréteg közé. Ez azt jelenti, hogy annak idején a korábban gondolt évmilliárdonkénti 2 méteres vastagságnál sokkal több regolit keletkezett égi kísérőnk felszínén.
A holdi geológusok a felszíni kráterek megszámlálásából és számítógépes modellek segítségével vizsgálják a Hold múltját. Zhu és munkatársai ehhez szolgáltattak nagyon fontos új ismereteket a 2 és 3 milliárd évvel ezelőtti események pontosítása révén.
A fizikusok a Yutu rover radarjának polarizációs méréseit újra feldolgozva sokkal tisztább jeleket tudtak kinyerni az adatokból. Az új módszer sokkal nagyobb tekintettel van a holdbéli viszonyokra, és arra, hogy azok erősen eltérnek a földi körülményektől. A holdjáró által kibocsátott radarjelek polarizációja a holdkéreg felső néhány száz méteres régiójából visszaverődve megváltozik. A polarizáció változása nagyon eltérő a paleoregolitban, mint a tömör bazaltrétegekben, így a mérési adatokban ezek a rétegek jól elkülöníthetőek egymástól. A paleoregolit-réteg vastagsága arra utal, hogy a meteoraktivitás az egész Naprendszerben jóval erősebb lehetett 2–3 milliárd évvel ezelőtt, mint ahogy a kutatók azt korábban gondolták.
Zhu arra számít, hogy a munkatársaival közösen kidolgozott új adatelemzési módszereket, amelyekhez a szükséges nyílt forráskódú szoftvereket bárki számára elérhetővé tették, a jövőbeli Hold- és Marsküldetések, valamint egyéb Naprendszerbeli programok során más kutatók is hasznosíthatják majd hasonló radarmérések elemzéséhez.
Forrás: Phys.org